Egy búcsú, ami nem fájt

Amikor gratuláltam a fő szervezőnek, amiért Pozsonyba is sikerült őt elcsábítani, a fiatalember csak annyit mondott: Ő akart jönni. És ezt akár el is hihetjük neki, hiszen amikor 1989-ben ugyanitt, az Istropolis nagytermében fellépett a Pozsonyi Lírán, a titkosrendőrség 20 perc után kikapcsoltatta az áramot a színpadon, provokációt szimatolva. Baez aznap találkozott Václav Havellel és több más ellenzékivel is, tapasztalt békeharcos aktivistaként megérezte az új szelek fújdogálását, úgyhogy nem csoda, hogy beégett emlékezetébe ez a város. És azt is tudja, hogy megint változnak az idők errefelé. Bob Dylan újból aktuális, The Times They Are A-Changin' című dalát azok buzdítására énekelte, akik ismét az utcákra vonulnak. A pozsonyi tüntetések szervezőivel koncert után találkozott is, na meg persze azok közül is sokan toporogtak a backstage ajtajánál, akiket 1989-ben lelkesített dalaival, és akik azóta hosszabb-rövidebb politikai pályát futottak be.
 

Joan Baez búcsúturnéja nem a szomorkodásról szól. Hol meghitt, hol emelkedett, hol kifejezetten vidám volt a hangulat a magas jegyárak ellenére majdnem teltházas koncerten. Ráadásul nem is csak Joan Baezről szólt ez az este. Hiában van vagy harminc saját albuma – a deklaráltan utolsó néhány napja jelent meg Whistle Down the Wind címmel – egy csomó pályatárs dalait is beválogatta a turné műsorába. Velünk volt Pete Seeger, Dave Van Ronk, Karen Carpenter, a Simon and Garfunkel duó, Donovan, John Lennon, és persze Bob Dylan, akinek négy szerzeménye is belefért ebbe a két órába. Egy egész zenészgenerációra szerette volna ismét ráirányítani a figyelmet. Olyan zenészekre, akik a slágerlisták meghódítása mellett mást is elértek: emberek gondolkodására, személyiségfejlődésére hatottak szókimondó, bátor dalaikkal, amelyeknek szövegei tele voltak társadalomkritikával. Manapság furcsán hat, de régebben bevett szokás volt egymás dalait énekelni koncerteken, Joan Baez a kezdetek óta praktizálja ezt. Donovantól a Donna Donnát például azon a bizonyos Pozsonyi Lírán is elénekelte, méghozzá úgy, hogy a spontán színpadra szólított szlovák kollégák vokáloztak neki.

Hosszú lenne felsorolni a politikai aktivista Joan Baez jótetteit, nézzenek utána a neten. A dalszerző-előadó Joan Baez reflexióit, konkrét eseményekről alkotott véleményét, érzéseit pedig a lemezeken lehet újrahallgatni, amelyek nemhogy koptak volna az idők során, konkréten 1960 óta, de olyan patinaréteg rakódott rájuk, amely megóvja őket az utókor számára. A harcos itt marad. Ez egészen biztos.