Dolán György átjárói Pozsonyban

Bár ez a tárlat kamarajellegéből kifolyólag csak szemezgetni tud Dolán művészetéből, performanszai, installációi pedig villanásként sem tudnak megjelenni, a felvonultatott alkotások így is érzékeltetik a művész útjának állomásait, gondolkodásának különböző irányait.

Ennek köszönhetően tisztán leolvasható a válogatásból, hogy Dolán György a művészi tartalom hordozására alkalmas felületet – vászon vagy egyéb, egynemű vagy kombinált anyagszerű kiterjedés – jeleket, jeltöredékeket rejtő közegként kezeli, olyasféleképpen, mint a régész a föld alatti, éppen felfedezett, feltáratlan leletek tárát. A vizuális megnyilvánulást hordozni képes közeget színrétegek felrakásával építi fel Dolán György úgy, hogy a halmozott rétegsíkokban – a rárakódás kiemelkedéseiben vagy a rárakódások visszabontásából kialakuló mélységekben – fellelhetők múlt és jelen valóságmozzanatai, vagyis tetten érhető benne a mindenkori jelenlét. Ezt, vagyis a mindenkori jelenlét érzetét egy Dolán által kifejlesztett és mesterien kezelt, emocionális töltettel teli szín-jeltartomány kelti fel a nézőben. 
A szín-jeltartomány azonban további közléseket rejt. Azok többféleképpen épülnek rá, illetve különböző módszerekkel vegyülnek bele a síkból rétegezéssel kiemelt szín-jeltartományba – hol jellé képzett figurális, alakos ábrázolással, hol kívülről beemelt szimbólumtárgyak képmezőbe építésével. 
 

Ezt a rétegezős ábrázolástechnikát Dolán György térbeli kiterjedésben is applikálja, ilyenkor a szín-jeltartomány valamilyen anyag beiktatásával realizálódik (a kiállításon erre, könnyen szétmálló, puha szilárdságú anyagon láthatunk példát).

Röviden ennyi, ahogy mi érzékeljük Dolán György alkotásait. De jöjjön a művészettörténeti besorolás, mely szerint – miként a megnyitón elhangzott – Dolán művészetére ugyanúgy használhatjuk a posztmodern, transzavantgárd, új szenzibilis és a neo-eklektikus jelzőket. Nagy T. Katalin művészettörténész, aki a tárlatot megnyitotta, kifejtette, milyen hatással voltak Dolán Györgyre afrikai élményei (átmeneti ideig Afrikában élt). A művészettörténész kiemelte, hogy Dolán Afrikában találkozott először az átjárókkal, azokkal az időbeli és térbeli átjárókkal, amelyek összekötik a korokat és kultúrákat. „Dolán festményei rétegekből épülnek fel, de a rétegek között a festő előszeretettel hoz létre átjárókat. Visszakapar, felsebzi a felületet, hogy láthatóvá váljék, ha részben is, ami alatta rejtőzik” – fogalmaz Nagy T. Katalin. 

A különféle struktúrák, a szabadon burjánzó gesztusok, a folyamatokat érzékeltető mechanikai ráhatások (réteglefejtés, -megbontás), a sajátos homokfestési technika, a csurgatásos festésmód, a gyűrődés-imitált festékréteg-kezelés vonzza be a nézőt Dolán György igen erős hatású szín-jelmítoszába. 

Az Átjárók című kiállítás február 28-ig látható.