Diákszerelmek időtávlatból

Azzal tudják megszólítani a nézőt, hogy olyan eseményeket-kalandokat mesélnek el népszerű formában, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetnek a mindennapokban. Viewegh új regényéből Kidobós címmel Petr Nikolaev rendezett filmet, mely egy huszonötödik érettségi találkozóra összejött osztály tagjainak életébe enged betekintést. A legnagyobb sikere a Jiří Vejdělek által, 2006-ban rendezett Társasutazás (Účastníci zájezdu) című vígjátéknak lett, amely ötletes, szellemes, és azért képes újranézve is elementáris erővel hatni, mert hitelesen adja vissza egy tengernél töltött társas nyaralás minden izgalmát az indulástól az érkezésig. Így nyaralunk mi – ez is lehetne a film alcíme, mert a lazán kapcsolódó kalandok-élmények füzére olyan jellegzetességeket emel ki és mutat be, amelyeket minden társasutazás résztvevője átélhet. Ezenkívül a szerzők olyan figurákat válogattak be a nyaralók közé, akikkel bármely úton összehozhat bennünket a sors. Vejdělek mozgóképes krónikája saját utazásunk emléke is lehet – teljességgel beleélős film a Társasutazás. Ez a legnagyobb hiánya a Kidobósnak. Bár egy érettségi találkozót jelenít meg, olyan eseményt, amelyet nagyon sokan átélünk, a tipizálás, amitől közelinek érezhetnénk a találkozó hangulatát, kevésbé erős. A sörözés és a nosztalgikus múltba tekintés ezúttal nem elég az érzelmi azonosuláshoz. Egy osztály, amely huszonöt éve vizsgázott a zöld asztalnál, visszatér abba a vidéki vendéglőbe, ahol annak idején együtt búcsúztatta középiskolás éveit. A találkozón öt régi osztálytárs viszi a prímet. Jeff, Tom és Skippy, akik már az iskolában összebarátkoztak, s még mindig összetartanak – együtt bérelnek egy legénylakást. Mellettük két lány – a szépséges Eva és a nagy orrú Hujerová – kerül a középpontba. Eva azért, mert mindenki szerelmes volt bele, Hujerová pedig azért, mert a humora felülmúlhatatlan volt.Visszaemlékezéseikből kiderül, négy évük a kidobós játékhoz volt hasonlítható. A játék Eva kegyeiért folyt, s a küzdelemben Jeff, Tom és Skippy igyekezett kiütni a körből a többi a fiút. A csúnyácskább lányok pedig Eva sikerei miatt hullottak ki a játékból. Az érzelmekért folytatott kidobósba az osztályfőnök is beszállt; neki szintén nem volt közömbös az osztály bombázója, Eva. Jobb lehetne a film kevesebb narratív résszel és több drámai helyzettel. Ha könnyebben felismerhetők lennének az idősíkok, és könnyebben lehetne azonosítani a jelen hőseit fiatalkori önmagukkal. Ha a széteső történetek jobban össszeállnának és izgalmas csattanóval végződnének. Akkor talán jobban megérintene. Így azonban, ahogy leperegnek a szép képek, jóformán el is szállnak.