David Bowie szépen elbúcsúzott tőlünk

„Nézz fel ide, a mennyországban vagyok / Sebeim láthatatlanok / Drámám el nem lopható / Mindenki ismer most / Nézz fel ide, ember, veszély fenyeget / Nem maradt veszteni valóm / Olyan magasan vagyok, hogy beleszédülök / Leejtettem a mobilom” – így kezdődik a Lazarus című dal, amelynek videójában Bowie egy kórházi ágyon fekve énekel, lefedett szemmel, a végén pedig belép egy szekrénybe és magára zárja az ajtót. Az egész nagyon nyomasztó, Bowie rosszul néz ki, de persze azt hittük, ezúttal is egy karaktert játszik, egy szerephez sminkelték ilyenre.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"215250","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Mert David Bowie egész pályafutása alatt, csaknem ötven éven át karaktereket formált meg. A rockzene kaméleonjának titulálták, de talán inkább a műfaj legérzékenyebb színésze volt. Ő hozta be a rockzenébe a sci-fi elemeit (Space Oddity, Ziggy Stardust), „feltalálta” a külsőségekre épülő glam rockot és az agyat megmozgató art rockot (Low, Heroes), újraértelmezte a popzenét (Let's Dance, Tonight), bátran meglovagolta a junglehullámot (Earthling), a Blackstar című, utolsó album készítése közben pedig állítólag Kendrick Lamar lemezét hallgatta rongyosra, azaz megint a legújabb, leginkább előre mutató dolog érdekelte. Mint ahogy állandóan figyelte, mi történik a popzenében. Emellett játszott mozifilmekben, alapított pantomimtársulatot, szerepelt Az elefántember Broadway-előadásában.

Utolsó albuma, a Blackstar hoszszú, összetett, már-már dzsesszes beütésű dalaiban békésen megfér egymás mellett Bowie sok-sok zenei korszaka, mintha mindent egy koktélpohárba öntött volna, amit eddig külön-külön kínált nekünk. Olyan summázás ez, amely egyben új irányt mutat. Azt üzeni, hogy nem kell félni a stílusok összeeresztésétől, hogy a zenéről komplex módon kell gondolkodni. A vizualitás szintúgy fontos volt a számára. A Blackstar közel tízperces címadó dalának videója, amely inkább egy avantgárd kisfilm, szintén rengeteg képi utalást tartalmaz Bowie „előző életeire”. Most nyilván sokan, hosszasan fogják elemezni, ahogy a Lazarus klipjét is.

David Bowie legnagyobb érdeme, hogy szinte egész pályafutása alatt besorolhatatlan volt. Egymástól merőben különböző előadók emlegetik meghatározó zenei hatásként, a Holdra szállás előtt tisztelgő 1969-es Space Oddity című szerzeménye pedig minden idők legtöbbször felhasznált filmbetétdala.