Dalokkal határtalanul

Dalaidat hallgatva gyakran érzem úgy, hogy egyfajta szomorúság van mögöttük.

„Azért vagyok szomorú, mert a nevem koszorú”, idézhetném az ismert népdal sorait. A koszorú a magyar irodalom, a magyar költészet, mely pontos tükrét adja a magyar nemzet sorsának. És ez az a koszorú, amely miatt szomorú vagyok. A történelemírás azt szolgálja, hogy az ember megismerje az egyes korszakok eredményeit, hibáit. Ezekből a hibákból nem tanulnak a mai politikusok.Daltulajdonosnak neveznek, dalaiddal bejártad az egész Kárpát-medencét. Voltak-e különbségek a versek fogadtatásában?

Van olyan település, ahová elmegy az ember százszor, és mindannyiszor jól érzi magát, aztán egyszer jön egy alkalom, amikor minden összedől. Kolozsváron, ahol számtalanszor felléptem, és minden esetben százak és ezrek hallgattak, egyszer eljött egy nap, amikor nem történt semmi. Nem történt meg a találkozás: hogy a közönség, a vers és én, így hármasban, együtt legyünk. Rá néhány hónapra azonban újra bekövetkezett a csoda. A körülményeken nem lehet uralkodni. A legfontosabb az, hogy aki eljön egy előadásra, az nyitott legyen, azért, hogy én is kinyithassam magam. Ez alapfeltétele annak a kulturált magatartásnak, ami elvihet bennünket akár az ellenség fészkébe is, ahol őszintén lehet vele beszélni, amikor ellenségből ellenféllé válhat. A politika és a kultúra egyfajta minőség, amely minden esetben megkívánja a felkészültséget. Ahol kulturált emberek vannak együtt, ott a gondolatokat, amelyeket eltanultam a költőktől a múltunkból, szívesen fogadják mások is. Legyen az Királyhelmecen, Pozsonyban vagy éppen Füleken.

Egy interjúban azt mondták neked, hogy a harminc év alatti korosztály nem ismer téged. ĺgy érzed te is?

Az interjú készítői 18-20 évesek voltak, és a társaikat kérdezték, hogy ismernek-e engem. Ha elmegyek egy ilyen fiatal közösséghez, ahol egyáltalán nem ismernek, ott ugyanúgy megtörténik a kölcsönös megismerés és bemutatkozás kis csodája, ami úgy harminc évvel ezelőtt itt, a Felvidéken is bekövetkezett. Ha a tartalmat át tudom adni, akkor nincs semmi probléma. Gond akkor van, hogyha valakik aszerint ítélnek, hogy mennyit szerepel valaki az írott és elektronikus médiában. Tudom, ma már szükséges, hogy lássanak, halljanak, hogy vigyek CD-t, kazettát, hogy hallgatóim elvihessék haza, hogy hallgathassák dalaimat máskor is. Tinódi Sebestyén, Szenczi Molnár is elkészítette a maga énekeskönyvét, Károli Gáspár is lefordította Isten üzenetét. Én az emberek üzenetét adom át. Ha embertől emberig viszem az üzenetet, akkor nem számít, hogy harminc év alatti vagy feletti.Valóban ritkán lehet téged hallani, látni a rádióban, televízióban.

Kereskedelmi rádióban sohasem leszek, mert én a magam kiadója vagyok, és nem tudom kifizetni a rádió hullámhosszát. Ha lenne pénzem arra, hogy a hanghordozóimat 15 ezer példányban adják ki, hogy azok ott legyenek minden boltban, akkor a rádióra is tudnék áldozni. De én csak 300-400 példányban adhatom ki a kazettáimat és lemezeimet. Ugyanannyiban, mint a szamizdatok korában, a kommunizmus idején. A közszolgálati rádióban szerkesztő kérdése a szereplés. Volt eset, hogy hívtak szerepelni, de mikor megtudtam, hogy mi a témája az adásnak, s tudtam, hogy egy másik énekesnek ehhez jobb versei, dalai vannak, akkor őt ajánlottam. Én a rádióműsorban munkatárs akarok lenni, nem szereplő, amihez partnerek, barátok kellenek..Van egy saját klubod és kiadód is.

Nagyképűnek kell lennem! Kinőttem minden klubhelyiséget, és átköltöztem a Magyarok Házába, ahol havonta egyszer 2-300 fős közönségnek énekelek. A kiadó úgy alakult, hogy Amerikából hazajött egy fiatalember, aki hallotta a dalaimat, és megszerette őket. Az egyik előadásom után CD-t akart venni tőlem, és mikor mondtam neki, hogy nekem nincs, megalapította az Aranyalmás Kiadót. Csak azért, hogy a dalaimat kiadja. Az első két CD után látta, hogy sok macera van vele, s nekem adta az egészet. Azóta kiadtam négy albumot. Ezekből annyi a bevétel, hogy a következő lemez stúdió-, propaganda- és kiadási költségét fedezni tudom. „Nyerő” része az a dicsőség, hogy a gyűjtőknek juthat belőlük. Ratkó József verseiből már 100 darab felett van az utánrendelés. Ott már lesz nyereség, abból már rendezhetek egy olyan koncertet, amelyre meg tudok hívni határon túli verséneklőket.Tanítasz a komáromi református teológián. Hogyan jutottál el oda?

Isten segítségével. Konvokáción adok elő. Ez olyan, mint egy speciális kollégium a civil egyetemeken és főiskolákon. Tulajdonképpen a műfajomhoz kötődő műhelymunka bemutatása az előadás-sorozat. Ez egy olyan CD-t készít elő, amelyen 150 év magyar irodalmát szeretném bemutatni óravázlattal, esszével és megzenésített versekkel.Terveid?

A legközelebbi egy filmsorozat. Tíz hazai és határon túli tájegységből hívtam verséneklőket a Tíz falu, egy templom című műsorba, a Felvidékről például a Kor-Zár együttest. Bakonyszentlászlón, egy 13. századi templom kertjében énekeltünk. Elkészült egy film, amelynek a gazdája vagyok, bemutatom az erdélyi, délvidéki, alföldi, dunántúli művészeket, akik Dinnyés-dalokon és más magyar verseken, népzenén nőttek fel. A Kárpát-medence táncban és versben egyesült újra.