Cannes: német vígjáték a pontozási listák élén

A fesztiválozókhoz hasonlóan a francia és a nemzetközi sajtóból is egyöntetűen a pénteken bemutatott német alkotás váltotta ki a legnagyobb lelkesedést az egyébként nagyon erős idei mezőnyben. 

A Screen nemzetközi filmes lap pontozási listáján a maximális 4-ből 3,7-et kapott, és a Le Film Francais francia filmes lap kritikusainak többsége is a Bukarestben játszódó, háromórás, felnőttkori szülő-gyermek viszonyról szóló vígjátéknak adná az Arany Pálmát.   

"Ez egy olyan film, amely sokakhoz szól, mert egyetemes és érdekes a mondanivalója. Vicces, ugyanakkor nagyon komoly témáról szól. Egyrészt a szülő-gyermek viszonyról, de általában arról is, hogy mihez kezdünk az életben" - hangsúlyozta Philippe Rouyer, a Positif című francia filmes magazin kritikusa. "Nagyon jók a színészek, nem valószínű, hogy a filmet ne díjazná a zsűri" - tette hozzá. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"231947","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Scott Roxborough, a The Hollywood Reporter című amerikai filmes magazin tudósítója szerint miután német film nem nyert Arany Pálmát Wim Wenders 1984-es Párizs Texasa óta, a Toni Erdmann valószínűleg "kapni fog valamit". 

A nemzetközi listákon a második helyen a Cannes-ban visszatérő vendégnek számító Jim Jarmusch költői filmje áll, a Paterson. A 63 éves amerikai rendező 11. alkalommal kapott meghívást a versenybe, és a Le Figaro című francia napilap szerint "igazi meglepetést okozott".

Egy harmóniában élő fiatal pár, egy buszsofőr és háztartásbeli felesége banális hétköznapjait ódaszerűen feldolgozó film a brit The Guardian szerint egyszerűen "maga a gyönyör".

Harmadik helyre a kedden bemutatott brazil versenyfilm, az Aquarius, Kleber Mendonca Filho alkotása és a fesztivál kezdetén vetített háromórás román családi dráma, a Sieranevada, Cristi Puiu filmje került.

Az Aquarius egy szabad és lázadó asszony történetét keresztül mutatja be a mai brazil vadkapitalista társadalmat. A hazájában sztárnak számító Sonia Braga főszereplésével készült film főhőse Clara, egy hatvanas éveiben járó háromgyerekes özvegyasszony. A nő korábban zenekritikus volt, jelenleg egyedül él emlékei között egy 1940-es években épült házban, az óceán partján Recifében. Az épületet felvásárolta egy ingatlancég, amely modern komplexumot tervez a helyére, és jóllehet már minden lakás kiürült, Clara nem hajlandó kiköltözni a lakásából és eladni, inkább harcba száll az ingatlanközvetítővel.

A 47 éves brazil rendező szerint - aki második filmjével először kapott meghívást Cannes-ba - a film arról szól, hogyan lehet a mai világban szabadon élni anélkül, hogy engednénk a gazdasági érdekek által irányított emberek nyomásainak.

Az idei versenyben "valamennyi filmet szeretik, nincs olyan alkotás, amelyet egyöntetűen elutasítana mindenki" - hangsúlyozta Philippe Rouyer francia kritikus, aki szerint a mezőny színvonala idén egyértelműen meghaladja a korábbi évek felhozatalát.