Bús Potterek panasza

Persze, a kérdés inkább csak elméleti: biztosak vagyunk benne, hogy a J. K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne által jegyzett, Londonban futó darab szövegkönyve sok félig felszaggatott díszcsomagolásból bukkan majd elő a karácsonyfa alatt. Tegyük a kezünket a szívünkre: hiába telt el 19 év az első HP-könyv megjelenése óta, hiába értek felnőttkorba a főhős történetét akkoriban kortársként követő fiatalok, nehezen tudjuk elengedni ezt a mesét. És akkor még nem beszéltünk az olvasók tömegeiről, akik nem friss könyves szenzációként, hanem már sokadik kiadásban, félig-meddig klasszikusként találkoztak a sorozattal.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek szerzőhármasa percre pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a Harry Potter és a halál ereklyéinek epilógusában Rowling kifeszítette. Voldemort halála után 19 évvel járunk, a King`s Cross pályaudvaron, Harry és Ginny Potter épp kisebbik fiát, Albus Perselust indítja útnak első roxforti éve felé. A bátyja hecceli, az apja nyugtatgatni próbálja a gyermeket: nem kell szorongania, hogy a Mardekárba kerül, hiszen a Teszlek Süveg figyelembe veszi a vágyait... Feltűnik a képben Ron Weasly és Hermione a kis Rose-szal, majd egy pillanatra Draco Malfoyt is megpillantjuk a fiával, Scorpiusszal.

Rowling annak idején azt nyilatkozta: a regényfolyam utolsó mondata mindvégig készen állt a fejében. Nos, az epilógus zárótétele így hangzott: „A sebhelye tizenkilenc éve nem fájdult meg. Minden rendben volt körülötte.” Ebből az idillből a szövegkönyvre már semmi nem marad. Négy évet ugrunk gyors képekben, amelyek mind arról beszélnek, mennyire nem egyszerű egy híres apa, a varázsvilág hőse alulteljesítő fiának lenni. A másik oldalon pedig: nem egyszerű reálisan látni, megérteni egy gyermeket, aki mást sem tesz, csak elutasít, elzárkózik, szembemegy minden családi hagyománnyal. A fiúk nem akarnak az apák sorsa által előttük kirajzolódó úton járni, és innen ered a bonyodalom is. Albus belekapaszkodik egy történetbe, melyben – megítélése szerint – apja hibázott, és megpróbálja helyrebillenteni a világot. A feladatnak pedig egy időnyerő a kulcsa, amely nemcsak azt teszi lehetővé, hogy múltbeli helyzetek nyíljanak meg, jól ismert karakterek bukkanjanak fel újra a színpadon, hanem az alternatív jövőkből, az egyéni sorsok lehetséges változatairól is sokszínű panorámát tár elénk. Ennyit vállal, ennyit teljesít a Harry Potter és az elátkozott gyermek.