Biedermeier séta

Ennek a finom eleganciájú, klaszszicista-romantikus motívumokból kinövő stílusnak az átmeneti, folytonosan változó jellegét az Esterházy-palota kiállítótermeiben az 1820-tól az 1860-as évekig terjedő időszakból válogatott portrékon, tájfestményeken, zsánerképeken és csendéleteken, továbbá bútorokon és használati tárgyakon (csészék, poharak, üvegedények), valamint ékszereken figyelhetik meg a látogatók. A kiállítás kurátorai illuzórikus teret alakítottak ki, ahol a közönség úgy érezheti, olyan megidézett történelmi helyszínen (helyiségekben) jár, amilyenben a kiállított műtárgyak eredetileg is létezhettek. Vagyis a kiállítás megalkotóinak sikerült – galériai viszonyok között – rekonstruálniuk a korabeli polgári otthonoknak azt a nyugodt, békés miliőjét, amelyet a szép- és alkalmazott művészet területének széles skáláját átfogó biedermeier annak idején kialakított, szolgált és erősített. Ezt nagyrészt az tette lehetővé, hogy az anyagot több mint harminc gyűjteményből, hazai és magyarországi múzeumoktól kölcsönözték. Láthatunk műtárgyakat a budapesti Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből. A kiállításon hét tematikus csoportba rendezték a gazdag anyagot. Hét szakasz mutatja be – egyebek mellett – a progresszív ízlésre, a racionalitásra és az eleganciára építő asztalos- és bútorművesség fejlődését. Kétségkívül ez a leglátványosabb komponense a kiállításnak. A biedermeier mint művészeti stílus térségünkben a városi polgárság megerősödésével jelentkezett, amely feltörekvő, új társadalmi erőként igyekezett saját ízlése szerint alakítani a környezetét. A kezdetek tehát abban az innovatív szándékban gyökereztek, amely a korábbi „divatok” túldíszítettsége helyett az egyszerűségre törekedett. A művészeti és lakberendezési termékek megválasztásakor az elsődleges szempont a komfortérzet kialakítása volt. A kiállítás több darabja mutatja, mennyire a praktikusságra és a célszerű szerkezetekre törekedtek a bútor elkészítésében. Láthatunk több olyan bútort, amely variálható, például már akkor divatba jött a lehajtható asztallap. Néhány olyan tárgy is látható, amely azt illusztrálja, hogy a polgárság mindennapjaiban egyre fontosabb szerepet játszott a higiénia. Még erre a területre (pl. a vécék formatervezése) is rányomta jegyét a biedermeier. Az is megmutatkozik a kiállítás anyagában – ezt egy elkülönített rész prezentálja –, hogy olykor a biedermeier alkotói is túlzásba estek, vagyis minden ízlést félretéve szolgálták ki a pénzes megrendelőket. A portré, az életkép és a csendélet azért lett a stílus legjellemzőbb műfaja, mert az empire bútorral berendezett új otthonok gazdái – a polgári öntudat kifejezéseként – szívesen díszítették falaikat a ház lakóinak arcképeivel, valamint olyan festményekkel, melyek a nyugalmat árasztó hétköznapi környezetet ábrázolták. A biedermeier művészeti stílusa a magánszféra, a családi otthon békéjét emelte ki és erősítette. Ebből fakad az az erős érzelmesség, amely a Szlovák Nemzeti Galéria kiállításán is magával ragadja a nézőt.