Bepöccent egy bostoni taxiban

„Cannes-ból jött, uram? – faggatózik kedvesen a taxis. – Elnyerte a legjobb színészi alakítás díját? Vagy a legjobb mellékszereplőjét? Várjon, ki ne mondja, szeretném kitalálni. A legjobb rendezésért kapta, ugye?”

Malkovich ül mélán, kedvetlenül, látszik, hogy nincs kedve társalogni, a sorozatos „nem” után egyszer csak bepöccen, és rázúdítja a sofőrre, hogy: „Karlovy Varyban voltam. Csehországban. Életműdíjat kaptam, s akkor mi van? Azt mondja, megérdemeltem? Vagy ássam el magam, vége a karrieremnek?” És bámul ki dühösen az ablakon.
Forman a gyógyszerét zúzza porrá a Karlovy Varyban kapott Kristályglóbusszal. Chytilová a széttört üveggolyót ragasztgatja csöpögő orral, Danny DeVito álmában a súlyos elismeréssel csap a csörgő telefonra, Harvey Keitel a lábára ejtette, Andy Garcia házuk bejárati ajtajának zárját veri szét vele. Ahány díjazott, annyi fesztiválklip, annyi szellemes kis etűd, pár perces történet.
A Malkovichról készült rövid filmecskét áprilisban rendezte Ivan Zachariáš. Mostanra ugyanis hagyománnyá vált: az életműdíjas művészek, még mielőtt Karlovy Varyba utaznának, megkapják a korábbi klipeket, hogy lássák, kik jártak előttük a fesztiválon, milyen rangos névsorral dicsekedhet a mustra. Az első klip Milos Forman connecticuti házában készült, ezt követte Danny DeVito „édesen alszom, mint a csecsemő” története, majd a szerencsétlenül járt, New York-i kocsmában morcosan söröző Harvey Keitel filmje. Egyedül Jiří Menzel klipjét forgatta Martin Krejčí, a többi mind Zachariáš munkája.
„John Malkovichcsal már tavaly megegyeztünk, hogy kirepülünk hozzá Bostonba – meséli Ivan Zachariáš. – Nagyvonalakban vázoltam neki az ötletem, ő elfogadta, s úgy váltunk el, hogy már csak a forgatás időpontját kell megválasztanunk. Akkor ijedtünk meg, amikor az izlandi vulkán sötét porfelhői betakarták Európa légterét. Egyik repülőteret a másik után zárták be. Szerencsém volt, mert én még felszállhattam, másnap azonban már Prága sem indított gépeket. A forgatás zökkenőmentesen zajlott. Minden az autóban történik a filmben, így hol a sofőr, hol Malkovich mellett ültem, kamerával a kezemben. Az időjárás kiszámíthatatlan volt, ő nem. Sütött a nap, amikor elindultunk, beborult, amikor dolgozni kezdtünk, szakadt az eső, amikor végeztünk. John Malkovich erre a nyúlfarknyi szerepre is tökéletesen felkészülve érkezett. A szövegét már otthon megtanulta, a forgatás során jól beosztotta, és mindannyiszor hibátlanul mondta el.”
Hogy honnan jött az ötlet ehhez a mosolyt keltő fesztiválklipsorozathoz? „Franciaországból – feleli az ifjú alkotó, aki reklámfilmjeivel komoly hírnevet szerzett már a világban. – Évekkel ezelőtt Jiří Bartoška, a fesztivál igazgatója asztalán láttam a cannes-i mustra plakátját. Olyan művészek ugranak a magasba rajta, mint Juliette Binoche, Pedro Almodóvar, Samuel L. Jackson és mások. Ilyen arcok valóban emelni tudják egy fesztivál rangját. S akkor elkezdtünk töprengeni, hogy Karlovy Vary seregszemléjére mit tudnánk kitalálni, ami évről évre visszatérő szimbólum lehetne. És így jutottunk el odáig, hogy megszületett az első klip terve. Vagyis túlléptünk a franciák ötletén.”
Jövőre, ha minden igaz, Robert de Nirón a sor, hogy arcát, egyéniségét, humorát adja a soron következő darabhoz. Ivan Zachariáš már megírta a forgatókönyvet. Csak még titkolja a történetet. De, mint mondja, felkészült arra is, hogy ha De Niro netán sűrű elfoglaltságára hivatkozva halasztást kérne, a csehországi mustra jövő évi vásznáról ne hiányozzon a sorozat újabb arca. New York helyett akkor Londonba utazik, Jude Law-hoz. Igaz, ő nem életműdíjat, hanem a fesztivál elnökének a díját vitte magával. Ami külsőleg ugyanolyan, mint a másik elismerés, csak egy kicsit kisebb.
Az üveggolyó azonban ott is jól simogatható.