Baljós lépések a liftakna körül

Miloslav Luther új munkája, az Alfonz Bednár ötvenes években írt novellájából kiinduló film a múlttal és az egyéni lelkiismerettel való elszámolásról szól. A Lépés a sötétbe a megbocsátás és a továbblépés lehetőségeit keresi, miközben azt fogalmazza meg, hogy a közösség felmentheti ugyan valamely tagját elkövetett bűne-bűnei alól, az egyén azonban egész életében magában hordozza saját felelőssége és a bűn terhét.

Martin Dubovský (Marko Igonda) sikeres orvos lehetne az ötvenes években, ha karrierjének ívelését nem nehezítené részben a múltja, részben pedig az, hogy nem tud azonosulni az új eszmékkel. A felkelés idején partizánparancsnokként életről-halálról szóló döntést kellett hoznia: többeket ítélt halálra, köztük saját bátyját is. A traumát és a lelkiismeretét szexuális kalandokkal „gyógyítja”. Ez azonban a jelenben viszi újabb bűnbe, hiszen felesége, Eva (Monika Haasová) előtt titkolnia kell, hogy kemény intim csatákat vív a politikai iskolázásokat tartó propagandista Soňával (Kristýna Boková), aki egyébként a nej jó barátnője. A doktor nem sejti: a párt Soňát vetette be, hogy szexuális szolgáltatásával megnyerje vagy megszerezze őt az ügynek.

A fő vonalba a szerelmi háromszög került erősen politikai háttérrel. E szálat azonban melléktörténések szabdalják szét, amelyekből egy, a felkelésben formálódott közösség tagjainak egyéni fejlődésdrámáját próbálja többé-kevésbé követhetően kirakni a film. Az epizódokból kitűnik, ki hogyan ragadja meg és használja ki a szocialista építés nyújtotta lehetőségeket. Ki hogyan simul vagy nem simul be a pártba. Ki hogyan viseli a kényszert, ki hogyan menekülne előle vagy idomul hozzá. A közösségen belül eltérő típusokat rajzol meg a film: vannak közösséget építők, vannak széthúzók, ellentétet szítók és összebékítők, elnézők és megértők, eszmét vakon követők és kiskapukat kereső kalandorok, haszonlesők és önfeláldozók, hangadók és visszahúzódók. De mind antihős.

Közülük kettőt hazai magyar színész alakít. Ignác Dugas lehetetlent nem ismerő, tűzön-vízen átgázoló figura. Ő a film egyik legeredetibb alakja – Nádasdi Péter robbanékonysággal és ízléses humorral emlékezetes, erőteljes karaktert formált belőle. Jánoš visszafogott, körül- és előretekintő, békítő emberke. Keveset mond, de annak súlya van – Mokos Attila kelti életre úgy, hogy tartózkodón, de eréllyel közvetít kimért véleményeket, és szigorú csendből hoz felszínre elmélyedő érzelmeket.

A Lépés a sötétbe túl sok eseményt vagy inkább eseményre utaló információt visz a kétórás játékidőbe, s nem tud mindent maradéktalanul átadni. Jó ideig várakozó tévelygés a film a két időbeli helyszín között, nehezen kapcsolhatók a megtörtént és a zajló események ok-okozati összefüggései, lassan tisztul ki a figurák kapcsolatrendszere és a szereplőknek az élethelyzetekhez való igazodása. Onnantól kezdve azonban, hogy feltűnik a sose működő lift és az üres liftakna, beindul és felerősödik a film. Magába vonz.