Az utcaművészet fesztiválja

Említsük meg Pozsony-Óváros vezetését, valamint a helyi közlekedési vállalatot is, ők ugyanis már harmadszor bólintottak rá erre a kezdeményezésre. Tavaly például két magyar utcaművész, Mr. Zero és FatHeat egy villamosra festhetett, és a jármű több hónapig közlekedett szürrealisztikus ábrákkal díszítve. A magyarok egyébként nemzetközi viszonylatban is egyre ismertebbek, festettek már óceánjáró hajóra Walesben, a pilzeni Prazdroj megbízásából több nagy falfestményt csináltak, két éve pedig a Magyar Nemzeti Galéria felkérésére egy huszonhárom méter hosszú falat dekoráltak ki.

A pozsonyi fesztiválon bárki kipróbálhatta a graffitizést, kapott hozzá festékszórókat (szaknyelven „kannákat”) és egy papírmasé falat, amely ugyan hétfőre eltűnt, átengedve a helyet a parkoló autóknak, de hát minden kezdet nehéz. A meghívott sztárvendégek viszont igazi falakra festhettek, létrák, daruk álltak rendelkezésükre, és műveik remélhetőleg az idők végezetéig díszítik a lepukkant épületeket. A fesztivál leghíresebb alkotója egy Mau Mau művésznéven ismert rasztafrizurás londoni graffitis volt, aki szerint hiába jutott be a műfaj mára a nagy galériákba, az utcán továbbra is harc folyik ellene.

„Ugyanaz zajlik ma a graffitiben, ami a hatvanas-hetvenes évek rockzenéjében zajlott. Ha a hatalom nem tud leállítani valamit, gyorsan ellenőrzése alá vonja, és a lázadásnak egy csapásra vége. A graffiti lényege a szabadság, és a veszélyfaktor a kaland része. Ha ráböknek egy falra, hogy ide festhetsz, amoda viszont nem, vége a szabad önkifejezésnek. A nagy street art fesztiválokon megjelentek a szponzorok, akiknek szintén vannak kívánságaik, és máris egy kommersz rendezvényről beszélünk” – véli Mau Mau, akit pályafutása kezdetén gyakran kergettek a rendőrök, mára viszont kénytelen-kelletlen alkalmazkodott a körülményekhez. Rájött, hogy ha falfestésből akar megélni, el kell fogadnia a felkéréseket. Húsz éve fest, ezalatt beutazta a fél világot Bangkoktól Jamaikáig, és bár válogatós, gyakran alkalmazkodnia kell. Brazil barátai például a minap megkérték, hogy az ő fesztiváljukon ne azt a képet fesse, amely London mellett most már Pozsonyban is látható. Egy FIFA-bíró sárga lapot mutat fel egy mezítlábas brazil kisfiúnak, aki batyuval a vállán csendben odébb áll. „Azt mondták nemcsak én kerülhetek bajba, hanem ők is, úgyhogy válasszak valami más témát. Úgyhogy végül nem fogadtam el a meghívást arra a fesztiválra. Egyébként nagyon szeretem a focit. Csupán az ellen van kifogásom, hogy míg néhányan kegyetlenül meggazdagodnak a brazíliai világbajnokságnak köszönhetően, az országban rengetegen nyomorognak, és ez a vb után is így marad.”

Mau Mau a londoni olimpia szervezőinek is jól odapörkölt, méghozzá az egyik fő szponzor, a McDonalds miatt. A gyorsétteremlánc bohócfigurája a nagy sportesemény kezdete előtt pár héttel furábbnál furább helyzetekben bukkant fel a londoni falakon. „Többször előfordult, hogy harmadnapra lefestették a művemet, annak ellenére, hogy magántulajdonban lévő ingatlanok falára fújtam. Ehhez nem volt joguk, hiszen engedélyt kaptam a tulajdonosoktól. Pár ismerősöm javasolta, hogy forduljak bírósághoz, mert igazam van, mások viszont azt mondták, örüljek, hogy a gyorsétteremlánc nem perelt be. Szerencsére a művekről készült fotók az internetnek köszönhetően napok alatt bejárták a világot, ahogyan a FIFA-bírós képem is” – mondja büszkén Mau Mau, akinek már betelt az idei naptára, úgyhogy több meghívást nem tud elfogadni.

A pozsonyi fesztiválon egyébként olasz, spanyol és ír „writerek” is részt vettek, akik meglepően jól ismerik a kelet-európai szcénát. Legtöbben úgy látják, a szlovák kollégák kevésbé foglalkoznak szociális és politikai témákkal, nincs humoruk és megfertőzte őket a manga, az anime és a fantasy világa. Inkább esztétikai élvezetet keresnek a falfestésben, mintsem társadalmi üzenet közvetítésének lehetőségét.