Az történik, aminek történnie kell

A bársonyos hangú, lényével légies harmóniát árasztó énekesnő számos albumot adott ki az utóbbi években, s noha jó ideje Bécsben él, a közönség a magyar tévécsatornák képernyőjén és koncerteken is találkozhat vele. Komáromi fellépése előtt a népzenéhez való viszonyáról és bécsi életéről is kérdeztük.

Hogyan találtak egymásra Lakatos Robival, aki zenekarával a népzene, a komolyzene és a dzsessz határvidékén mozog, valamint Korpás Évával, a kiváló népdalénekesnővel? Önt főleg musicalszínésznőként, énekesnőként ismeri a közönség – mi volt tehát a találkozási pont?

A tatabányai Déva Gálán léptem fel, és látva azt a sok remek népzenei produkciót, összeszorult a szívem. Ráébredtem, hogy milyen rég nem foglalkoztam a mi saját népzenénkkel, és hogy ennek azonnal utat kell keressek az életemben. Emmer Róbert, a gála szervezője hamarosan összeismertetett bennünket Lakatos Robival, és onnantól már szabadon gördült tovább a dolog. A gyökereim Romániába, Szlovákiába visznek vissza, nagy boldogság és izgalom ilyen finom, tapasztalt zenészek között, felnőtt fejjel, mégis gyerekként lépkedni a népzenében.

Hogyan zajlik a bécsi élete? Ki tudják használni megfelelő mértékben az osztrák fővárosban az Ön kivételes énekesi kvalitásait, amellyel annak idején egy csapásra belopta magát az emberek szívébe?

Köszönöm, jólesik, amit mond, de én csak a szükségleteimnek teszek eleget. Azt csinálom mindenhol, amit a legjobban szeretek. Mára valahogy mindenhol és mindenkitől megkapom ehhez a támogatást. Bécsben tagja vagyok a „teatro” nevű szabad színészcsoportnak. Tanítunk, kurzusokat tartunk, és minden évben létrehozunk egy zenés színházi darabot, ahol a gyerekek együtt játszhatnak a profikkal. Idén nyáron a Szentivánéji álmot mutatjuk be, én játszom Titániát. A gyerekek csodálatos, őszinte lények. Nagy öröm velük dolgozni.

Mi az, amivel Bécs a leginkább megfogta? Az évek során soha nem merült fel a gondolat, hogy visszatér Budapestre?

Sokáig kerestem az okát annak, miért nem akarok változtatni a már kialakult Bécs–Budapest meneten… Ösztönösen döntök – mindig tiszteletben tartom a megérzéseimet. Az évek múltával rájöttem, szükségem van a távolságra, hogy feldolgozzam mindazt, ami velem történt, és jóban legyek magammal. Nagyon izgalmas három nyelven, két nagyvárosban működni és élni. Hogy sok mindent látok, az bölcsebbé és kiegyensúlyozottá tesz. Nagy becsben tartjuk a családunkat, még szebben és intenzívebben ünneplünk, mint régen. Igaz, jóval többen is vagyunk, és már háromfajta nép hagyományai keverednek nálunk.

Mi volt az utóbbi időszakban az a feladat vagy felkérés, amelynek a leginkább örült vagy amelyik a legnagyobb kihívást jelentette az Ön számára?

A komáromi fellépésen kívül, aminek, ismét meg kell jegyezzem, nagyon megörültem, a bécsi Musikverein-beli koncert jelent majd nagy kihívást. A Tonkünstler Orchestrával közös koncert április 16-án lesz látható-hallható. Hollywoodi filmzenék szerepelnek műsoron, éneklem a Star Treck főcímzenéjét, de a Diamonds are Forever és Barbra Streisand csodálatos dala, a Peace of Sky is elhangzik.

Annak idején prózai színészként is találkozhattunk Önnel. A prózai színjátszás mennyire hiányzik az életéből?

Hiszek a sorsban, mindig az történik, aminek történnie kell. Az vagy, amit gondolsz magadról. Pillanatnyilag nyakig merülök a rengeteg szép zenében, és a zenekarommal, a Malek Andrea Banddel, valamint férjemmel, Walter Lochmannal lépek fel két különböző műsorral országszerte. Ha megint úgy fogom érezni, hogy van mit mondanom prózai színpadon, akkor biztos feltűnik majd egy-két jó lehetőség a láthatáron…