Az olvasó szereti, ha terrorizálják

Fogy a könyv?Nem tudom, de karácsony előtt vagyunk, és a regény az a műfaj, amit manapság még el lehet adni valamennyire. Na meg a szakácskönyvek. A Dandarandában is sok szó esik az evésről. Egyáltalán: mi az a dandaranda?Ez egy étel, amiről az sem biztos, hogy egyáltalán létezik. Ami a regény szereplőinek többségéről is elmondható. Az evés meg az ételek eléggé erősen meghatározzák a könyv tartalmát. A két főszereplő például nyit egy éttermet, ahol kutyákból készítenek ételeket. Ez hogy jött?Egy vagy két éve már megjelent a Kutyaütők című novella, amely végül beépült a regénybe. Ugyanerről volt szó: kutyaétterem, a szeretett házi kedvencek elfogyasztása. Sokan mondták, hogy nem bírták végigolvasni, mert undorodtak a szövegtől. Ekkor kezdett el jobban érdekelni a téma: miért van az, hogy míg az udvaron futkosó kedves baromfit vagy kismalacot mindenki gond nélkül megeszi, az udvaron futkosó kedves kutyust nem. Az hozta meg a kedved, hogy egyesek undorodtak a szövegtől? Ezek szerint szereted terrorizálni az olvasót?Az olvasó szereti, ha terrorizálják. Korábban biztonsági őrként is dolgoztál. A regényben ezek a tapasztalatok köszönnek vissza?Néhány dolog visszaköszön, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy a leírtak velem is megtörténtek. A munka és az ott dolgozó emberek hangulatát próbáltam visszaadni, ehhez pedig jól jöttek a korábbi tapasztalatok. A regény kezdőmondata – Ha valaki hülye, nem lehet gramofon – például a valóságban is elhangzott, nagyjából úgy, ahogy leírtam. Mióta készült a könyv?Azt hiszem, 2010-től. Voltak persze féléves vagy hosszabb szünetek is, amikor gyakorlatilag hozzá sem nyúltam, mert nehéz ismét belelendülni. A legegyszerűbb, a valaki elvonul 3 hétre a hegyekbe, és egy szuszra megír egy regényt. Másképp eléggé eltart. Korábban kisprózákat publikáltál. Hogy jött a regény ötlete?Érdekelt a műfaj, szerettem volna kipróbálni magam benne. Akartam írni egy igazi love storyt, amelytől az olvasónak könnybe lábad a szeme. Ez végül sikerült?Nem, de az egésznek van számomra egy nagy tanulsága: sokkal nehezebben tudok nagy mennyiségű szöveggel dolgozni, mert egyszerre írom az egészet. Nem tudok semmit úgy csinálni, hogy szépen elkezdem az elején, aztán befejezem a végén. Az nekem nagyon unalmas. Nehezebb lekerekíteni a szöveg egyes részeit, nehezebb fenntartani a feszültséget. Nagyrészt sikerült véghezvinnem, amit akartam, de a végén már nagyon utáltam, mert tudtam, hogy ha tíz év múlva adják ki, tíz évig babrálok még vele, és nyomasztott, mi lesz ezzel a rengeteg szöveggel.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"131133","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]A könyvhöz rövid kedvcsináló film, trailer is készült.Ilyet tudtommal szlovákiai magyar könyvhöz még nem készítettek, Magyarországon viszont egyre divatosabb. Korábban megnéztem néhány hasonló videót, és kedvet kaptam hozzá. Érdekelt, hogyan lehetne három percbe összesűríteni a könyv hangulatát vagy tartalmát. Mekkora befektetés egy ilyen videó elkészítése?Az enyém nulla euróból készült, ugyanis Molnár Csaba, akit megszólítottam, elkezdett érdeklődni a műfaj iránt, így gyakorlatilag szórakozásból hoztuk össze. Novellák után regény. Versekre is lehet gondolni?Lehet, de nem fogok verseket írni. Mi tart vissza a versírástól?Főleg az, hogy ott jóval kisebbek a folyóirati honoráriumok, mint a prózánál. Szóval az egészet csak a pénzért csinálod.Abszolút. Már meg is rendeltem az új ülőgarnitúrát a rengeteg pénzből, ami rám szakadt. Ablakokat is akartunk cserélni, de azt majd a következőből. Novelláskötetedről, a Galvánelemekről „önrecenziót” írtál, meg is jegyezték a kritikusok, hogy ezzel nyitott kapukat döngetsz, ugyanis az irodalmi közbeszéd sokkal nyitottabb, mint hogy ilyesmin megbotránkozzon. Erre itt ez a öninterjú. Ezzel mi a célod?A kollégáimnak szerettem volna időt és munkát spórolni vele.