Az ölés bénító esszenciája

Milos Forman és Ivan Passer példáját követve belőle is rendező lett. A lódzi filmművészeti főiskola elvégzése után Andrzej Wajda és Roman Polanski asszisztenseként kezdte pályáját, s nem sokkal később már a közép-európai filmművészet fenegyerekeként emlegették. Ő írta Polanski Kés a vízben című, mára legendás filmjének forgatókönyvét, 1966-ban immár rendezőként egy végzős lengyel egyetemista nem könnyű pályakezdését mutatta meg a Sorompóban. Ezt követte A kiáltás Alan Bates főszereplésével, Robert Graves regénye nyomán, de már angol színekben, majd angol–német koprodukcióban A nagy gázsi (a főszereplő: Jeremy Irons) a rendkívüli állapot bevezetésekor Kensingtonban rekedt négy lengyel vendégmunkásról.

A harmincas évek lengyel közszellemét parodizáló Ferdydurke és a Négy éjszaka Annával (egy hulladékégető szenvedélyes szerelme) Skolimowski két legjelentősebb munkája, s ehhez csatlakozik most a lengyel–ír–norvég–magyar összefogásban készült politikai thriller, Az ölés esszenciája, amellyel a velencei és a torontói fesztiválon is komoly elismerést szerzett. A provokatív erejű alkotás főhőse Mohamed, az afgán fiatalember, aki az események furcsa összjátéka során egy kabuli barlangban találja magát – kívül pedig az amerikai katonák. Nincs sok választása, ha menekülni akar. Vagy őt ölik meg, vagy ő öl meg másokat. Életösztöne legyőzi a félelmét, és így végez három amerikai katonával. Foglyul ejtik, majd rövid amerikai fogság után Kelet-Európába szállítják. Egy autóbaleset során végül sikerül megszöknie.

Velencében nemcsak a film, hanem a főszerepet alakító amerikai Vincent Gallo is díjat kapott. Skolimowski ismeri jól a műfaj íratlan szabályait. Színészként ő maga is belekóstolt már néhány thrillerbe, izgalmas kalandfilmbe. A Mihail Barisnyikov híres szökését feldolgozó Halálbalettben (White Nights) a veszélyes Csajko ezredest játszotta, Julian Schnabel Oscar-jelölt meleg drámájában, a Mielőtt leszáll az éjben ő volt a professzor, David Cronenberg Gyilkos ígéretek című krimijében pedig a főhősnő orosz származású nagybátyja, Sztyepán.

Az ölés esszenciáját Jerzy Skolimowski azután forgatta, hogy malibui házát eladva hazaköltözött Lengyelországba, és egy vadászlakot vett a Mazuri tavakat körbeölelő erdőben. Egykor Poroszországhoz tartozott ez a rész, ma Észak-Lengyelország festői tája. De hogy nem egész húsz kilométerre a rendező házától 2002-től a CIA foglyait őrizték – erre csak nemrég derült fény. Innen a film ötlete, bár ahogy Skolimowski mondja: eleinte nem érezte testhezállónak a témát, hiszen nem készít politikai töltetű alkotásokat. De egy téli napon megcsúszott a havas úton, és az autójában ülve majdnem balesetet szenvedett. Akkor jutott eszébe, hogy mi történne, ha egy fegyveres őrök által kísért konvojjal esne meg ugyanez, és a rabok egyike megszökne. Egy afgán férfi a lengyel télben – ez lett a sztori kulcsmondata, amely később a forgatókönyv megírásához vezette.

A véletlenek már a szökés után különös helyzetekbe sodorják a főhőst. S bár a történet Skolimowski fantáziájának szüleménye, megmarad a valóság talaján. A végén arra sem kap egyértelmű választ a néző, hogy a szökevény voltaképpen terrorista volt-e vagy sem. A CIA titkos műveleteiről, amelyekbe állítólag a lengyel kormány is „besegített” 2002-ben, ma már nyílt viták zajlanak, noha hivatalos álláspont egyelőre nem született az ügyben. Még annak ellenére sem, hogy fiatal lengyel jogászok csoportja az alkotmány megsértése címén bíróság elé akarja állíttatni az akkori lengyel kormány tagjait.

Jerzy Skolimowski sosem tartozott a világszerte ismert lengyel filmrendezők közé. Munk, Wajda, Zanussi, Kieszlowski, Kavalerowicz alkotásai mellé egyetlen korábbi munkájával sem tudott felsorakozni. Az ölés esszenciájával azonban nagy lépést tett előre.

Hogy közben hetvenkét éves lett?

„Hát aztán! – mondja büszkén. – Jobb későn, mint soha!”