<p>Előbb a lengyel élvonalba küzdötte fel magát, Zanussi és Wajda asszisztenseként a gyakorlatban is megtanulta a szakmát. Első filmjével, a Vidéki színészekkel díjat nyert Cannes-ban. Így lett egy csapásra európai hírű filmrendező. Amióta amerikai stúdiók állnak mögötte, Agnieszka Holland világviszonylatban is kirakatban van.</p>
Az igazságért a világ végére is
Európa, Európa című filmjével a legjobb forgatókönyv kategóriában jelölték Oscarra. A Keserű aratás és A város alatt a legjobb idegen nyelvű filmként versenyezett az aranyszoborért. Bár az Amerikai Filmakadémia díját még nem vihette haza, az Égő bokorral, amely az HBO magyar csatornáján Olthatatlan címmel fut, Jan Palachnak, a 68–69-es csehszlovákiai események tragikus körülmények között elhunyt ifjú hősének állít emléket. A háromrészes, csaknem négyórás tévédráma a hatvanöt éves, varsói születésű filmes első cseh munkája, amelyre azért is mondott igent, mert rendezői diplomáját Prágában szerezte meg. Tizennyolc éves volt, amikor elkezdte tanulmányait a legendás FAMU-n, részese volt a Prágai Tavasznak, 1970-ben csaknem két hónapra börtönbe zárták, és szabadulása után költözött vissza Lengyelországba. A kilencvenes évek első felét Franciaországban töltötte, majd Los Angelesbe költözött, ahol amerikai felkéréseknek tett eleget. A 60-as évek csehszlovákiai történései alkotói tevékenységét is nagyban befolyásolták. „Mindaz, amit akkor Prágában megéltem, magánemberként, nőként és állampolgárként egyformán hatott rám – nyilatkozta Karlovy Vary idei fesztiválján. – Fiatal voltam, ezek súlyos tapasztalatok voltak. Rengeteg megtört, kiábrándult, megszomorított embert láttam. Megértettem, mit jelent a kommunista terror, hogyan lehet feladni a reményt, mivel lehet térdre kényszeríteni embereket, akik azt hitték magukról, hogy megtörhetetlenek. Csehországhoz nagyon erős szálak kötnek. Behatóan ismerem a cseh kultúrát, a cseh filmművészetet, a cseh mentalitást, rengeteg barátom él Prágában. Lengyelországgal más kapcsolatban vagyok. Meglehetősen ambivalens viszonyban. Sok mindent szeretek, tisztelek, értékelek a lengyelekben, de sok minden zavar is bennük.” Született igazságharcosként és az érzelmek bátor feltárójaként Agnieszka Holland, bár a játékfilmes zsűri elnökeként vett részt az idei Karlovy Vary-i mustrán, úgy gondolja: „A film nem futballmeccs és nem is maratoni futás, ahol gólokban és percekben mérik az eredményt. Filmet készíteni bonyolultabb folyamat. Stáb kell hozzá, forgatókönyv, színészek, tehetség, eredetiség, kreativitás, megszállottság és nem utolsósorban pénz, pénz és pénz. A technikai bravúrok engem nem kötnek le, a tartalom, a mondanivaló, az érzelmek összessége sokkal jobban érdekel. Az Avatar nem az én utam. Hozzám sokkal közelebb áll egy technikailag nem igazán hibátlan, belső erejében, őszinteségében viszont annál lenyűgözőbb alkotás. Szász János filmjét, A nagy füzetet például nagyon szeretem. Boldog vagyok, hogy győzni tudott Karlovy Varyban.” A Jan Palach mellett kiálló Égő bokor (Olthatatlanul) épp ezért marad fontos számára. Hiteles filmet akart forgatni, az akkori események mélyére merülni, a kulisszák mögött mindent megmutatni.„Tudtam, hogy ez az én filmem, hogy ezt nem hagyhatom ki, személyes mondanivalóm van vele. Igen, nekem ehhez a történethez nagyon erős közöm van, és a forgatócsoport tagjai is ugyanezt érezték. Ebben a munkában mindenki úgy vett részt, azzal a tudattal, hogy ez a film minden snittjével rólunk, róluk szól, s bár a történtek óta eltelt több mint negyven év, a téma sajnos semmit sem veszített aktualitásából. Csehországban a korrupció, nálunk, Lengyelországban a nacionalizmus szerepel naponta terítéken, onnan pedig már csak egy lépésre van mindaz, amiről az Égő bokor szól.” Hogy A titkok kertje, a Washington Square, A harmadik csoda, a Szívszakító, A gyűlölt másság után mikor forgat legközelebb amerikai filmet? Agnieszka Holland nem sietteti az időt. „Nagyon sok ajánlatot kapok, forgatókönyvek tucatját kézbesíti a posta, de mostanában még egy sem volt köztük, amelyet érdemesnek találnék a megfilmesítésre. Amíg nem érzem azt, hogy hinni tudok a történetben, nem látom értelmét, hogy belevágjak egy kimerítő munkafolyamatba. A hollywoodi gépezet gyorsan bedarálja az embert – ha hagyja. A kísértésnek kevesen állnak ellen. Engem pénzzel nem lehet megvenni, egy igaz, felkavaró emberi történetért viszont a világ végére is hajlandó vagyok elmenni. Inkább akkor dolgozom az amerikai televíziónak. Ott egyébként nagyobb alkotói szabadságot élvezek. Hollywood diktál és követel. Ha ellenkezel, mehetsz! Nem a kreativitásod kell neki, hanem a szakmai tudásod. Azt viszont busásan megfizeti.”
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.