Az élet nagy dolgairól

Kiderül belőle, hogy az ovisok nem csupán készülnek a nagy betűs életre, hanem máris élik azt, és mindent tudnak, sejtenek vagy éreznek, amitől a felnőttek jótékony féltéssel meg akarják kímélni őket. Úgyhogy igenis, ajánljuk ezt a könyvet felnőtteknek is, mert jobban megismerhetik belőlük a gyerekeket.

Ez persze paradoxonnak tűnik, hiszen a verseket egy felnőtt írta. Haász János viszont olyan felnőtt, aki tisztában van azzal, hogy a gyerekek teljesen másképp látják a dolgokat, és máshogy gondolkodnak, mint mi.

„Anya szerint Londonban van apa, / És sok pénzt keres, és / ez mindenkinek jó, és így mind boldogok leszünk. / Anya annyira nem tud semmit.”

Íme, egy új kor új élethelyzete, amellyel oly sok családnak meg kell birkóznia, és amelyben a felnőttnek ugyanúgy igazat kell mondania, mint a mostaninál kevésbé bonyolult korokban. Mert ellenkező esetben a gyerek se mond igazat, hiszen úgy gondolja, hogy a felnőttek nem értik meg őt, és egyébként is hazudnak, szemrebbenés nélkül, például megdicsérik a szomszéd néni haját, ami pedig evidensen ronda.

És az is tény, hogy a szerelem már ovis korban sem egyszerű dolog.

„Bálint szerint Nóri / levegőnek néz engem. / Az jó. / A levegő fontos, és mindenhol ott van, / még ha nem is látjuk. / Éppúgy, mint a szeretet.”

Szóval a főszereplő kisfiú élete épp olyan kiszámíthatatlan és komoly kihívásokkal teli, mint a felnőtteké. Igyekszik megtalálni a helyét ebben a bonyolult világban. Megérzi a káoszt és próbál védekezni ellene. Tudja, mit jelent, ha huszadika után elfogy a pénz a családi kasszából. Figyeli az emberek reakcióit, boncolgatja a szavak, szólásmondások értelmét, például azt, hogy mit jelent, ha itt állunk megfürödve, vagy ha valakinek zabszem van a fenekében. És próbál boldogulni az oviban – ami ugyebár a társadalom kicsiben, – megvívni azokat a kis csatákat, amelyeket az óvónéni gyakran észre sem vesz, anya meg úgysem értené.

Egy jól ismert és közkedvelt zsáner, a svéd típusú gyerekversek modernizált változata ez a kerek történetté összeálló könyv, amely a már épphogy olvasni tudó gyerekek körében számíthat a legnagyobb sikerre. A szándékosan dísztelen, prózainak tetsző rövid szövegek inkább tűnődések, megfigyelésen alapuló tanulságlevonások. A helyszín a gyermeki mikrokörnyezet, amely a kötet legsikerültebb darabjaiban kitárul, mintegy rávetítődik a felnőttek világára. A lelki folyamatokat a lehető legegyszerűbb eszközökkel jeleníti meg a szerző, és nem is kell különösebb szociális érzékenység ahhoz, hogy az olvasót szíven találják ezek a szövegek. Haász János végig ügyesen adagolja a humort és a szomorúságot, akár egy versikén belül is. Egyszerre gondolkodtat és szórakoztat.

A páros oldalakon olvasható szövegekhez egy-egy illusztráció is tartozik, ezeket Merényi Dániel jegyzi. Némelyik talán kissé „túlgondolt”, a karakterek közül Leó bácsi talán a kelleténél karikatúra-szerűbbre sikerült, az ovis kislány pedig, akinek hősünk szerelemből megcibálja a haját, meglehetősen horrorisztikus arcot vág. De azért többségben vannak a jól eltalált, modern, szellemes rajzok.

Sokszor elhangzott már, hogy a jövő nemzedék olvasóvá nevelése a felnőttek – szülők, tanárok, szerzők, könyvkiadók – fontos feladata. Ez csak úgy sikerülhet, ha tudatosítjuk, hogy a mai gyerekek sok szempontból már a 21. század első évtizedében felnövő gyerekektől is különböznek. Úgyhogy fogadjuk el a tényt, hogy örömmel veszik, ha megmozdul a kép, vagy éppen kiszól egy hang a könyvből. Ez az első olyan magyar nyelvű kötet, amely az úgynevezett live print technológiát alkalmazza, azaz háromdimenziós animációk tartoznak a rajzokhoz, vagy videók indulnak el, extra tartalmat kínálva az olvasáshoz. Ehhez egy ingyenes telefonos alkalmazást kell letölteni a Google Play vagy App Store áruházakból, majd az okos eszközt a rajzra tartva automatikusan működésbe lépnek a „kapcsolt részek”. Nincs ebben semmi meseszerű, sőt az alkalmazás egyik fejlesztője szerint közeleg az idő, amikor okostelefonnal a könyvesboltba lépve a kötetek integetnek majd nekünk, és kiabálnak ránk a polcról, hogy vegyük kézbe őket.

Haász János: Felnőtteknek nem. Athenaeum Kiadó, 2017. 116 oldal.