Az égi vándorok festőjéről

Mi ösztönözte Jaszusch Antal életművének feldolgozására?

A kassai modern művészettel foglalkozva idestova húsz évvel ezelőtt találkoztam vele először, azóta figyelem, elemzem, és folyamatosan dolgozom fel a munkásságát. 2007-ben kiállítást rendeztem a festményeiből a Pozsonyi Városi Galériában. Ezt az anyagot aztán prezentáltuk a Kelet-szlovákiai Galériában is. Amit akkor össze lehetett gyűjteni tőle, azt bemutattuk, köztük az ún. nagy sorozat darabjait, kettő volt jelen a pozsonyi, három a kassai tárlaton, mert még nem volt mind restaurálva. Azóta terveztük ezt a könyvet, mert 1966-ban jelent meg az első Jaszusch-monográfia Tomáš Štrausstól, és az volt az egyetlen ilyen jellegű munka egészen mostanáig.

Miben különbözik a két monográfia, miben más az ön kötete?

Tomáš Štrauss munkája személyesebb kötődésű. Ő még ismerte Jaszuscht, kapcsolatban álltak egymással. Štrauss fiatal művészettörténészként erősen figyelt a modern, ezen belül a kassai művészetre. 1958-ban Jaszusch-kiállítást is rendezett, akkor sokat találkoztak. A könyvön is együtt dolgozott a művésszel, ezért nem mindennek járt utána dokumentumokban, hanem Jaszusch elbeszélése alapján dolgozott. Így a szövegbe az akkoriban elterjedt mítoszok is belekerültek, amelyeket a festő maga is szívesen táplált. Én viszont csak levéltári kutatás és dokumentumok alapján dolgozhattam fel az életrajzot, ez adja a két munka közötti alapvető különbséget. Művészi örökségét viszont már ismertem, képeit a kiállítás rendezése során volt alkalmam alaposabban tanulmányozni. De azt követően is, például amikor a Kassa – Európa kulturális fővárosa projektre készültem.

Hol kutatott az életrajzi adatok után?

A levéltári anyag több helyen található. Az egész dokumentumértékű hagyaték, Jaszusch akarata szerint a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériába került. Fotók, levelezésének egy bizonyos része, de ott található A szellem komédiája című színházi műve is. Kutattam a kassai archívumokban, a város levéltárában és az államiban is. Ráleltem egy olyan dokumentumra például, amelyben fontos adatokat találtam a Malom utca 5. szám alatti épületről, ahol a festő lakott.

Szólhatnánk a névhasználatról és a család eredetéről?

Az édesapja német családból származik a szepességi Óvízről, németül Altwasser. Édesanyja pedig bobrói szlovák lány volt. A Jaszusch családnak valószínűleg németországi gyökerei voltak. A nevüket pedig többféleképpen írták. Jasuschnak, németesen, a felmenők így szerepelnek az altwasseri anyakönyvi kivonatokban. A Jaszusch későbbi változat, de már a festő édesapja így, magyar átírással írta a nevét, következésképpen a fiát is így anyakönyvezték. De írták a nevet Jassuschnak és Jasszuschnak is, sőt a Jaschusch változat is megtalálható a festő nagyapjának keresztlevelében például. Én az Anton Jasusch változat mellett döntöttem, mivel Štrauss monográfiája is úgy jelent meg, szlovák transzkripcióval és az Anton keresztnévvel. Ugyanígy volt feltüntetve a név a ’62-es kiállításon. S ha akkor a művésznek nem volt ellene kifogása, úgy gondolom, most se lenne. Ha a könyvnek születik magyar változata, abban Jaszusch Antal szerepel majd. A kötet szövegrészében viszont már most is valamennyi névváltozat előfordul.

Vázolná a könyv struktúráját?

A bevezetőben bemutatom a kassai modern művészet térhódítását, ismertetve a történelmi hátteret, a város korabeli művészeti és társadalmi életét. Megmagyarázom, hogyan alakult ki a kassai modernek fogalom, ami tudvalevően nem egy művészeti csoportosulást jelöl, hanem művészettörténészek alkották meg olyan gyűjtőnévként, amelybe belefér az avantgárd, meg az is, ami a múlt század húszas éveiben született ugyan, de nem tartozott az avantgárdba. Kijelölöm Jaszusch szerepét, helyét a kassai és a modern művészetben, kitérve arra is, hogyan értékelte, hova sorolta be a művészettörténet. Külön résszel a közép-európai, a szlovákiai és a magyar kontextusba is elhelyezem. Az általános áttekintés után, a második részben Jaszusch alkotómunkájával, művészetével, képeivel foglalkozom. Az életművet nem időrendben, hanem témák szerint tárgyalom, mert a legtöbb téma – visszatérőn – minden periódusában megjelenik nála, pályája legelejétől a befejezéséig. Néhányat említek: a táj, a nő-férfi kapcsolat, a nő szerepe, a mindennapi élet a munkával, a szórakozás a karnevállal, a cirkusszal, a bohóccal. A harmadik részből az életút ismerhető meg. Egyrészt a dokumentumok alapján feldolgozott szövegből, másrészt magukból a dokumentumokból. A levéltárakban talált iratok reprodukcióját és a fotókat is beszerkesztettem a könyvbe. Van köztük egy géppel írott rövid, egyoldalas életrajz is, Jaszusch aláírásával. Az élete vége felé írta. Azért tartottam érdekesnek megmutatni, mert kiderül belőle, hogy majdnem nyolcvanévesen hogyan értékelte a pályáját, mit tartott fontosnak feltüntetni.

Itt akár végződhetne is a tanulmány, de ahogy belelapoztam a 320 oldalas kötetbe, feltűnt, hogy a törzsanyagot érdekes és hasznos részekkel egészítette ki.

Egy olvasókönyvet állítottam össze a Jaszusch művészetéről 1909-től 1925-ig napvilágot látott cikkekből. A magyar vagy a német megjelenések eredetiben és szlovák fordításban olvashatók. E cikkek tükrében értékelni tudjuk azt a nagy, szenvedélyes képzőművészeti vitát, amely 1924-ben zajlott a festő munkásságáról. A viharos diskurzust az 1920 utáni három–négy évben alkotott képciklusaival váltotta ki, amelyekből 1924-ben kiállítást rendezett Kassán és Pozsonyban. Jaszusch 1920-ban tért haza a szibériai fogolytáborból. A fogság és az első világháború megpróbáltatásai megrendítették belső világát. Az említett években született munkái az ember alapvető egzisztenciális kérdéseivel, az élet értelmével, a saját, vagyis a festő kötelességével, elkötelezettségével foglalkoznak, és a festő-moralista mély erkölcsi megújulásáról szólnak. A vita tárgya volt ez is, és sok minden más, mint a nemzetisége, művészetének európaisága, nem utolsósorban pedig az, ahogyan a férfi-nő viszonyt ábrázolta. Egyesek szerint meglehetősen provokatívan, belevonva tabutémákat is. Akkori megítélése két táborra osztotta a szakmát és a közvéleményt, az egyik imádta, a másik felháborodva támadta Jaszuscht, köztes állapot nemigen létezett.

A kötetet Jaszusch irodalmi műve zárja.

Igen, A szellem komédiája című, háromfelvonásos színpadi mű. A Štrauss-könyvből tudtuk, hogy 1925-ben írta. Ugyanebből a forrásból az is kiderül, hogy 1926-ban a Szlovák Nemzeti Színház tervezte a színpadra állítását szlovákul, és elkezdte próbálni, de bemutató nem lett belőle. Ebben bizonyára közrejátszott a már említett vita is. A műnek valószínűleg több változata készült, az eredetinek A majom volt a címe. A darab az embernek a kozmoszban betöltött szerepével foglalkozik, s a világ Jaszusch által elképzelt rendje tükröződik belőle. A mű arról szól, hogy a mai emberiséget meg kellene semmisíteni, majd egy új Ádámmal és Évával újból el kellene indítani az ember történetét. A pusztulás, a megsemmisülés egy ember-majom által kiváltott katasztrófa következménye. A mű számomra Jaszusch nagy sorozatának újszerű értelmezése végett fontos, mivel ugyanaz jelenik meg benne, amit a ciklus képein megalkotott. 1922 végén kezdte el festeni, és tíz nagy méretű kompozícióból áll. Nem mindegyiket ismerjük, jelenleg a Lélekvándorlás, a Forradalom, az Egy ember élete, az Utolsó ítélet és az Egy planéta halála címűeket tudjuk azonosítani. Sikerült felkutatnom A szellem komédiájának kéziratát, amelyről eddig csak annyit tudtunk, hogy létezik, és ez a könyvben most megjelenhetett magyarul. Biztosan érdemes lenne, ha irodalomtörténész is megvizsgálná. Nagyon szívesen közreműködnék egy színházi előadás megszületésénél.