Az aranygriffek jegyében

Berlin. A rettegett lovas nép, a szkíták történelmével és kultúrájával ismerkedhetnek meg a látogatók a berlini Martin-Gropius Múzeumban „Az arany griffmadarak jegyében, a szkíták királysírjai” elnevezésű nagyszabású kiállításon. A kereken ötezer kiállítási tárgy – köztük pompás arany ékszerek és egy kitűnő állapotban fennmaradt múmia – részben első ízben kerül bemutatásra Európában.

„Ehhez hasonló kiállítást eddig még nem láttunk az iráni eredetű nomád nép életéből, amely a kereszténység előtti első évezred végén Szibéria déli felétől egészen a Kárpát-medencéig népesítette be a vidéket” – dicsekedett Peter-Klaus Schuster, a berlini állami múzeumok főigazgatója. Berlin után Münchenben és Hamburgban mutatják majd be az Elő- és korai történeti Múzeum, valamint a Német Régészeti Intézet (DAI) által közösen létrehozott kiállítást.

Egyedül Moszkvából 600 kiállítási tárgy érkezett kölcsönbe, s ebből 160 a szentpétervári Ermitázs múzeumból. Ez annak bizonyítéka, hogy – a zsákmányolt műkincsek feletti politikai viták ellenére – jó a német és az orosz múzeumok közötti együttműködés. Kazahsztán egy nemzeti ereklyét is kölcsönadott a berlini kiállításnak: a Kr.e. VI.-V. században élt „issiki aranyembert”, hogy a kiállítás látogatói megcsodálhassák ékszereit.

A berlini kiállítás fénypontjai közé tartoznak az arzani hercegi sírból előkerült aranykincsek, amelyekre német és orosz régészek a 2000 és 2003 közt végzett ásatások során bukkantak rá az orosz-mongol határvidéken.

Az egyik nagy kurgánban – ezek a földdombok a szkíták ősi temetkezési formáját képezték és a sztyeppék piramisainak is nevezték őket – tárgyak ezreire bukkantak a régészek. Nemcsak szenzációsnak találták ezeket a sírokat, hanem azok egyikének jelentőségét, amelyre az oroszországi Tuva Autonóm Köztársaságban bukkantak rá, egyenesen Tutanhamon (az egyiptomi újbirodalom XVIII. dinasztiájának Kr.e. 1347 és 1339 közt uralkodott fáraója) sírjához hasonlították. „A legszebb szkíták Tuvából származnak” – mondta Herman Parzinger régész.

Orrgyűrűk, aranyból készült nyakláncok, állatmotívumokkal, gyöngyökkel ékesített ruhák, aranyozott lábszárvédők, szarvast ábrázoló címer a sapkákon, művészi kivitelezésű, igen finom vonalú ékszerek – mind fontos szerepet játszottak a szkíták életében. A férfiak is hiúak voltak, kézi tükröt vagy fésűt használtak. Még a lovak kantárát is pompásan kicicomázták.

Díszes öltözetük és pompás síremlékeik ellenére sem beszélhetünk azonban a szkíták magas kultúrájáról. Hérodotosz (Kr.e. 484-425), a Cicero által „a történetírás atyjának” nevezett ókori görög történész szerint a szkíták megskalpolták legyőzött ellenségeiket. A felső réteghez tartozók egész házuk népét magukkal vitték a sírba: asszonyaiktól kezdve egészen a lovaikig.