Az 1956-os forradalom lelke

Az a bizonyos világhírű fotóA rimaszombati Gömör-kishonti Múzeumban egy konkrét felkelő, ráadásul egy lány nyomába eredhetünk. Már maga a felütés rendhagyó, mert az 56-os „pesti srácokat” általában rosszul szabott kabátban, svájci sapkában, de mindenképp nadrágban képzeli el az ember, nem pedig egészségügyi táskával és vöröskeresztes karszalaggal. A Paris Match fotósának nyilván azt mondta a főszerkesztő – ha egyáltalán mondani kell ilyesmit egy profinak –, hogy igyekezzen elkapni az emberi momentumokat, a forradalom névtelen hőseit. Nos, ez parádésan sikerült: a riportsorozat nyitóképeként egy bekötött arcú, ám vagány tekintetű fiatal lány karol egy géppisztolyos fiúba. A képaláírás szerint „Riportereink az utca forgatagában megállított felkelő pár szemében megpillantották a forradalom lelkét.”

A fotó bejárta a világot, szakkönyvekben, albumokban, képeslapokon köszön vissza. A képen szereplőkről azonban semmit sem lehetett tudni, egészen addig, amíg Balázs Eszter történész és Phil Casoar francia újságíró fejükbe nem vették, hogy felkutatják őket. Mint kiderült, Gyuri, a fiú életét vesztette a harcokban, a lánynak viszont nemcsak a neve, hanem szinte a teljes életútja ismertté vált.

Egy olyan forradalmárral ismerkedhetünk meg, aki szinte mindenben különbözik a pátosszal teli politikusi beszédek sugallta forradalmár-típustól, bár azokban a napokban valószínűleg „tipikus jelenségnek” számított Budapest utcáin. Sponga Jutka a felvétel pillanatában tizenkilenc éves volt. Családjával együtt faluról költözött fel Budapestre a jobb élet reményében, szövőnőként dolgozott Csepelen. Apja néha elpáholta, ezért nemigen érezhette jól magát otthon, és nyilván a szövőgyári munkát sem élvezte különösebben. Leginkább az utcán szeretett lógni a haverokkal, a rendőrségi adatok szerint háromszor is bevitték csavargásért, miközben bátyja rendőr volt. A forradalom idején is a srácok sodorták őt a fegyveres felkelők közé. Aztán szerencsére idejében emigrált, előbb csak Ausztriába, majd a távoli Ausztráliába. Akkor még nem sejthette, hogy az 1956-os Budapest egyik emblémájává válik a világsajtóban.

Balázs Eszter és Phil Casoar a Paris Match 1956. novemberi számának „Budapesti hősök” című fotóriportját nézegetve határozták el, hogy a felkelő-pár nyomába erednek. A munka 1999-ben indult, az eredményekből született kiállítás pedig stílszerűen A budapesti hősök nyomában címet kapta. Sponga Julianna életútját végigkövetve a két kutató emléket állít a forradalom névtelen szereplőinek, sőt bónuszként a néző velük együtt haladhat szép lassan, pontról pontra, nyomról nyomra. A holnap délután három órakor kezdődő rimaszombati megnyitón mindketten jelen lesznek, hogy személyesen meséljék el a fentebb vázolt történetet.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy Európa galériái szinte versengnek ezért a rendhagyó kiállításért, amely a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a magyar külügyminisztérium társszervezésében vendégeskedik hazánkban. Az anyag Vilniusból érkezett Rimaszombatba, az egyedüli szlovákiai helyszínre, ahonnan október 7-én Brüsszelbe indul tovább. Információink szerint ez az egyetlen kisvárosi múzeum, amely bekerült az európai fővárosokat érintő, meglehetősen sűrű „turnémenetrendbe”. Az, hogy ez a bravúr hogyan sikerülhetett, már egy másik történet része...