Amikor a vámpírok szeret(kez)nek

ALMÁSI SÁRA

A nyári lazításra ajánlott, szellemileg nem túl leterhelő, strandszatyorba csapható könyvek mustrájában most jutottunk el az általában csak urban fantasyként emlegetett műfaj csajos változatáig. Azokhoz a regényekhez, amelyekben a fantasztikus, természetfeletti világok megrajzolása mellett legalább olyan fontos – ha nem fontosabb – a romantikus/erotikus szál. Gondolhatnánk, hogy ez a sikertörténet az Alkonyattal kezdődött, de nem lenne igazunk. A következőkben érintett szériák egy része már a Twilight saga előtt elindult, Stephenie Meyer nagy kaszálása viszont vitathatatlanul hatott a hasonló témájú könyvek fogadtatására. Akik kinőttek Bella és Edward románcából, rávetették magukat más „vámpíros könyvekre”, amelyekkel egy ideje a nagyobb könyesboltokban hangulatos kis ravatalt idéző, külön polcokon találkozhatunk.

Ha a magyar könyvpiac „természetfeletti” sikerkönyveit szemlézzük, indokolt a sort Laurell K. Hamilton amerikai írónő Anita Blake, vámpírvadász című regénysorozatával kezdeni. A széria angolul 1993-tól jelenik meg, az első rész magyar kiadására egy évtizedet kellett várni (Bűnös vágyak, Agave Könyvek, 2003), az idei könyvhétre pedig már a sorozat 20. kötete jött ki, Tigrisvadászat címmel. A hamiltoni mesefolyam már csak azért is ajánlott olvasmány, mert pontosan tükrözi a műfaji változattal szemben támasztott olvasói elvárások alakulását az utóbbi két évtizedben. Anita Blake figurája a kezdetektől máig jelentős kozmetikázáson esett át.

Hősnőnkkel húszas évei elején találkoztunk először. Akkoriban elsősorban a munkája foglalkoztatta: vele született képességeinek köszönhetően halottkeltőként dolgozott St. Louisban (ne felejtsük el leszögezni – ez olyan alternatív mai valóság, amelyben a természetfeletti lények létezése elfogadott tény, a vámpírok pedig egyenesen polgárjogot nyertek), azaz zombikat élesztett fel hatósági engedéllyel, hogy segítse a hátramaradott hozzátartozókat ügyes-bajos dolgaik, például örökösödési vitáik rendezésében. Anita emellett bejegyzett vámpírvadász, aki visszasírja a közelmúltat, amikor nem kellett pecsétes megbízás egy vérszopó megkarózásához. Anita továbbá a rendőrség szakértője paranormális ügyekben. Bármelyik tevékenységéről legyen is szó, az aprócska lány maximálisan teljesít a kifejezetten maszkulin dominanciájú területen, ami persze rendre szakmai féltékenységet szül és konfliktusokhoz vezet a férfiakkal. Hogy, hogy nem (ez kiderül az első részből), Anita Blake akaratlanul is a város vámpírurává emeli Jean-Claude-ot, az őt jó ideje környékező vérszívót, aki pedig a szükség hatására különleges képességekkel ruházza fel, halandó szolgájává teszi Anitát. Kettőjük sorsa innentől összefonódik, és Anitának a következő részekben élete számos alapelvét felül kell vizsgálnia: a vámpírközösség életébe gabalyodva egy idő után már nem tartható a „csak a halott vérszívó a jó vérszívó” mottó, ráadásul a harcok során annyi természetfeletti hatás éri, hogy el kell fogadnia, ő maga is élő vámpírrá vált. És akkor még nem is beszéltünk az erkölcsi alapvetésekről: a közép-nyugati morált megtestesítő Anitának azt is el kell fogadnia, hogy „ura” vérvonalának jellegzetességei miatt a léthez szükséges „táplálékot” elsősorban szexuális energiákból kell kinyernie, olyan mennyiségben, amit egy partner képtelen megadni neki. És itt kezdődik a vámpírok és a legkülönfélébb alakváltók (vérfarkasok, vérleopárdok, vértigrisek, vérpatkányok, vérhatytyúk) felvonulása hősnőnk lepedőire, aminek következtében a regényfolyam egyes részei a „három orgia között van még egy kis küzdelem és áskálódás” karakterjegyekkel jellemezhetők.

Hogy a szex mennyire kelendő könyves termékké vált, azt Laurell K. Hamilton 2000-től futó sorozata is bizonyítja. Merry Gentry, az amerikai tündérhercegnő sztorija onnan indul, ahova Anita Blake sok kötet árán jutott el: a tündérek világában mindaddig természetes életforma a promiszkuitás, míg meg nem találják azt az egyet, akivel képesek gyermeket nemzeni. Ezért aztán hercegnőnk igyekszik minél több potenciális apajelölttel elérni a kitűzött célt. A Merry Gentry-sorozat első része 2007-ben jelent meg magyarul (Árnyak csókja, Agave Könyvek), a nyolcadik epizód, az Isteni vétkek tavaly jött ki. Épp a vágyott várandósság közepénél tartunk, azt pedig, hogy a továbbiakban sem unatkozzunk, a megszületendő ikrek hat apja garantálja…

Azoknak, akiket elnyelt a hamiltoni regényvilág, jó szívvel ajánlunk egy másik sorozatot is. Karen Chance írónő Cassandra Palmer-szériája igen erősen hajaz az Anita Blake-sorozatra: a halhatatlanok világában otthonosan mozgó halandó hősnő köré építi a mesét, és a többi karakter is számos egyezést mutat. Fogalmazzunk úgy: az ihletforrást ismerjük, de azért ez egy másik mese. Cassandrának látomásai vannak a jövőről, ezért is rabolta el és nevelte fel saját udvarában egy vámpírgengszter. Hősnőnk később megszökött, ám két év menekülés után rá kell döbbennie, nincs tovább, a sorsáról vámpírok, mágusok, sötét varázslók, boszorkányok fognak dönteni, miközben egy páratlan hatalom letéteményesévé válhat. A szériának magyarul eleddig 5 kötete jelent meg, a Megérint a sötétségtől (Kelly Kiadó, 2010) a Holdvadászig (CorLeonis, 2013) tartó úton pedig kikristályosodott a szerelmi felállás is: Cassandra Mircea rnagyúr (Drakula testvére) és Pritkin, a hadmágus (korábban Merlin) között ingadozik.

Az elsősorban nőknek szánt fantasy-sorozatok egy másik alapsémája, amikor a középpontban egy-egy pár egymásra találása áll, miközben a főhősök valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz (általában egy titkos közösség tagjai), a háttérben pedig egy nagyobb történet eposzi íve rajzolódik ki (pl. a világ megmentése a gonosztól, bár néha szerényebbek a célkitűzések). Ilyen Kresley Cole Halhatatlanok alkonyat után című sorozata, melynek hősei a Szövetség, azaz az emberi világban félig-meddig rejtőzködve élő halhatatlanok (vámpírok, vérfarkasok, démonok...) közösségének a tagjai, s éppen a hatalmi viszonyokat ötszáz évente átrendező, Örökösödésnek nevezett harcra készülődnek. Most jelent meg a regényfolyam 9. könyve a magyar piacon: Az álmok sötét harcosában (Ulpius-ház, 2014) Ragyogó Regin valkűr és Declan Chase, vagyis Ádáz Aidan berserker harcos aktuális reinkarnációja borul össze. Cole mesevilága egyébként humoros, kedves, szexi, tehát kellemes olvasmány mindenkinek, aki kerüli a fantáziavilágok sötét, nyomasztó elemeit. Itt a maguk módján még a rosszak is szerethetők.

Egyáltalán nem napfényes és bájos, inkább horrorisztikus világ J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség-szériája, amelyben a testvériség tagjai (jó vámpírok) a velejükig gonosz, sötét gyűlöletből teremtett Alantasok ellen harcolnak. Tizenegynéhány könyv után rövidesen várható az új rész megjelenése: A királyban ismét Wrath, az utolsó tisztavérű vámpír a központi figura, aki a sorozat első részében, az Éjsötét szeretőben (Ulpius-ház, 2008) talált párra.

És még valami a sötét oldalról: Sherrilyn Kenyon Sötét vadászok-sorozata. Az írónő szinte kéjesen halmozza az elborzasztó epizódokat. Minden regénye hősének elképesztő szenvedésekkel teli élete és gyötrelmek között fogant halála volt – másként nem is szólíthatták volna Artemiszt, hogy a bosszújukért cserébe teljes halál utáni létükre felcsapjanak a harcosai közé. Ők a vámpírok, akik a démonoktól védik a világot, egy cseppet sem kegyes istennő parancsára. Ebből a létformából egy menekülés van: egy nő kitartó szerelme. A jövő pedig az Ulpius-ház kezében van: a tavaly megjelent hetedik könyv, az Éjféli gyönyörök után egyelőre nincs hír a görög (és atlantiszi) mitológiából kölcsönző, angolul több tucat kötetet számláló regényfolyam magyar kiadásának folytatásáról.