Acélban megörökített életterek

A különféle életterek – belső, külső, köztes tér, szabadtér, a természetes és az ember által épített urbánus, ipari vagy a táját átformáló mesterséges tér, a közösségi és a magántér – szakrális, magasztos, monumentális, formálható, de örök esztétikáját mutatja meg emocionális szűrőn átfuttatva Németh Marcell egyedi és sajátos, festői-grafikai megoldásokkal is formált acéllap szobrain. Melyeken a geometrikus és az organikus motívumok használata, valamint az anyagfelület véséssel, csiszolással, rozsdásítással, homokszórással, festéssel történő megmunkálása olyan érzetet kelt, amely az ábrázolt valós objektum atmoszféráját a lehető legautentikusabban adja vissza.

A Műcsarnok Külön ter(m)ek című csoportos kiállításán termenként egy-egy kortárs művész állította ki munkáit. Németh Marcell Köztes térben című termébe aprólékos rajz szerint, mérnöki precizitással megalkotott acélreliefjeiből került be válogatás – a fent említett térformákkal, illetve tartalmakkal. Aki nem jutott el a budapesti kiállításra, az, ha nem is a művekkel való közvetlen találkozás élményével, de a Mai Magyar Képzőművészet sorozat közelmúltban megjelent, 17. művészeti albumából művészeti fotók és elemzések révén megismerheti Németh Marcell eddigi munkásságát. 

„Olyan terekről készítek munkákat, amelyekben megfordultam, mozogtam bennük, hatottak rám a hangulatukkal, és különféle érzéseket hívtak elő bennem – mondta Németh Marcell egy korábbi beszélgetésünk alkalmával budapesti műtermében. – Sok közülük a gyerekkorhoz köthető, a jó indulattal kialakított szocialista tér. Ezek magasztosak, ugyanakkor magukban hordozzák a kudarcot is, mert nem működőképesek. A szépség és a kudarc együtt hatásának az élménye jelenik meg az alkotásaimon. Attól pedig, hogy kitisztítom a környezetet, és letisztult formákkal ábrázolok, bizonyos fegyelmet, rendet megtartva, szakrálissá válik a tér. Első alkotásaim széles perspektívát fogtak be, amit szépen lassan szűkítettem. Újabb műveimen egy ablak vagy egy ajtó ad keretet a térnek, mégpedig olyan meghatározó elemként, amely összekapcsol a külvilággal, és az élő természetből közvetít valamit, általában egy növényt befelé az épített térbe.”

Bár a műveken nincs jelen figura, az ember karakterminőségeivel mégis beléjük tömörül. „A környezet formálja az embereket. Pontosan olyan iparivá válnak, mint amilyen a tér. Őket is megmutatom a tér által vagy azon keresztül. E terekkel rájuk reflektálok. A términőségekkel az azt létrehozó, az azt használó és az abban létező emberek gondolkodásmódját, érzéseit, hozzáállását próbálom közvetíteni. Érdekes megvizsgálni, miket építünk magunknak. Nagyfokú nagyravágyás van bennünk, ami lecsapódik és tetten érhető az épített terekben. Bizonyos építményekkel, amelyeket felhúzunk magunk körül, a természet ellentétét hozzuk létre. Bár magasztosak az épített, mesterséges terek, sorra kudarcokkal teli létesítmények. Az embert dicsőítik” – mondta Németh Marcell.