A válás néma tanúi

A válás a legkomolyabb stresszhelyzet a haláleset után. Téves az a hit, hogy a zárt ajtók mögött folytatott veszekedések nem érintik a gyermekeket. A válás sajnos nagyon erősen rányomja bélyegét a gyermek személyiségfejlődésére. A válással valamilyen módon minden családtag megbélyegződik. Főleg a jogrendezés előtt csúcsosodik a felek közötti harc. A gyengébb partner a házastársak közötti hercehurcába belerángatja a legvédtelenebb családtagot, a gyermeket. Sokan nem tudják a válás után feldogozni a történteket, tovább él lelkükben a sérelem, a gyűlölet, a félelem. Mindenért a partnert okolják, s bosszúvágytól fűtve, meg akarják fosztani a gyermekétől. A válás leginkább szenvedő alanya a gyermek! Erről a témáról beszélgetünk Gál Vera pszichológussal:

Sokszor éppen az a legfájdalmasabb probléma: mi legyen a gyermek további sorsa a válás után. Rengeteg figyelmet szentelünk ingó és ingatlan anyagi javaink elosztására – aki kapja, marja alapon –, s közben megfeledkezünk arról, aki a lelkünk mélyén az életünk értelme, aki némán figyeli az eseményeket, s akiről talán azt hisszük, úgysem ért az egészből semmit, hisz túl kicsi még, hisz megvannak a saját problémái. A gyermek azonban nagyon is velünk érez, és átéli a konfliktus mélységét, sokszor még intenzívebben, mint mi felnőttek, mert a szilárd családi háttér egyszerre megingott a lába alatt, mert el sem tudja képzelni, mi lesz a sorsa, hogyan fog a továbbiakban találkozni apjával (anyjával), hogyan viselkedjék, amikor annyi mindent hall, sokszor olyat is, amit nem szabadna! Az osztálytársai megkérdezik tőle az iskolában: igaz, hogy a szüleid válnak? Kivel fogsz lakni? Igaz, hogy az apukád újból megnősül? Neked most már két anyukád lesz?

A válás után a gyermek leggyakrabban anyja gondoskodásába kerül. Az apa másodrangú szülővé válik. Nevelési hatása csekély, míg az anya túlterhelődik. Ez a bevált társadalmi szokás téves feltevéshez vezet, hogy az anya jobb szülő, fontosabb, mint az apa. Napjainkban lassú változás észlelhető ezen a téren. Bármennyire negatív szerepe volt is a másik félnek a házasságban, ne terheljük a gyermeket az ügy állandó ecsetelésével. Erre azonban csak érett személyiség, a gyermekét önzetlenül szerető szülő képes!

Nincs olyan korcsoport, amelyik ne sínylené meg a szülők válását. A szülőknek a válás bejelentése általában kellemetlen dolog, ezért előfordul, hogy halogatják, tologatják az időpontot. Ideális néhány héttel a válás előtt szólni, mert a túl hosszú idő bizonytalanságot, indokolatlan reményt kelthet, a túl rövid idő nem nyújt elég lehetőséget a helyzet feldolgozására. Az állandóan változtatott kijelentések pedig állandó idegfeszültségben tartják a gyermeket.

Fontos, hogy tudjuk, a gyermek nem vak és süket, ne becsüljük le intelligenciáját sem: fél szavakból, elejtett mondatokból, ellesett mozdulatokból, gesztusokból is ért, érzékeli, hogy valami nincs rendben körülötte. A bizonytalanság, a szorongás pszichológiai szempontból sokkal inkább traumatizál, mint a kellő időben, kellő helyen és megfelelő módon elmondott igazság. A megfelelő módra nincs általános recept, de ajánlatos nyugodt, higgadt fejjel, lehetőleg az öszes családtag előtt egyszerre bejelenteni a tényt. Ilyenkor elkerülhetjük, hogy az egyik gyermek, amelyiknek esetleg elfelejtettünk valamit elmondani, találgatásokba kezd, titkolózásnak, a saját személye kirekesztésének veszi, hogy neki nem mondtunk el mindent. Azt, hogy mennyit kell elmondani a házastársak közötti viszony okának megromlásáról, a szülőknek kell eldönteniük, a gyermek neme, kora, lelkiállapota, fejlettségi szintje szerint. Ha kicsi kora miatt nem magyarázhatunk meg egyszerre mindent, akkor az idő múlásával pótoljuk a hiányt, ha rákérdez, azonnal válaszoljunk, a legkézenfekvőbb és a számára legérthetőbb módon. Soha ne titkolózzunk, ne mondjunk féligazságokat, ne hagyjuk a gyermeket bizonytalanságban! Mindig igazat mondjunk! Tisztázzuk a válás okait. Az igazság, ha olykor kínos is, elmélyíti a bizalmat, a féligazság viszont bizalmatlanságot von maga után. A gyermek inkább elfogadja a könyörtelen igazságot, mint a szorongást, a találgatást.

A kisebb gyerekek könnyebben dolgozzák fel a válást, a legérzékenyebbek a kisiskolás korúak. Igyekezzünk gyermekünk számára megkönnyíteni az új helyzetet, örüljünk az élet ajándékainak, az apróságoknak, az egészségnek, annak, ha együtt lehetünk, próbáljunk pozitívan gondolkodni, az önmarcangolás, a vádaskodás csak kárunkra válhat. Mentsük a menthetőt: drága ajándékok vásárlása helyett igyekezzünk minél többet beszélgetni vele – természetesen más témáról, nem csak a válásról –, járjunk sokat a természetbe, játszótérre. A drága játékok ugyan elkápráztatják a gyereket, de a valódi érték mi vagyunk a számára, a lelke mélyén arra vágyik, hogy a szülővel lehessen, hogy ne veszítse el a bizalmát, hogy az anyukával együtt főzhessen, tortát díszíthessen, hogy az apukával nagyokat sétálhasson, focizhasson, hogy hajót faragjanak fából, olyat, amilyet senki más nem vehet a játéküzletben. A válást követő nyomott hangulat után a mi lelkünkre is balzsam lesz az ilyenfajta kikapcsolódás.