A színházi élet polihisztora volt

Fellép többek között a Concordia vegyeskar, a Borostyán együttes, Boráros Imre színművész, László Zsuzsanna operaénekes és Dobi Géza hegedűművész. Ebből az alkalomból jelenik meg Szénássy Zoltánnak, az egyesület tiszteletbeli elnökének könyve, A komáromi induló hőse címmel. A szerzőt arról kérdeztük, hogy Egressy Béni emléktáblájának júniusi felavatását követően miért tartották fontosnak, hogy ez alkalommal egy zenés-verses összeállítással emlékezzenek meg a zeneszerzőről, színműíróról.

„Komárom városának régi tartozását próbáljuk meg törleszteni, hiszen Egressy Bénit, a magyar színházi élet polihisztorát, géniuszát nemcsak mi, komáromiak felejtettük el, hanem, sajnos, az egész magyar kultúrvilág – magyarázta Szénássy Zoltán. – Csodáljuk műveit, énekeljük, hallgatjuk a Klapka-indulót, a Szózatot, a Bánk bánt, és bizony, sokan közülünk nem tudják, kinek is lehetünk hálásak ezekért a gyöngyszemekért. Az 1848–49-es események lelkes kutatójaként gyűjtéseim során gyakran találkoztam Egressy Béni nevével, Komáromhoz való kötődéseinek bizonyítékaival. Azzal a megdöbbentő ténnyel kellett szembesülnöm, hogy a városban nem hogy utcanév, de még egy tábla sem őrzi a nevét. Ezért a Jókai Közművelődési és Művelédési Egyesületben elhatároztuk, hogy korrigáljuk ezt a hiányosságot, és megkésett rekviemmel tisztelgünk nagysága előtt. Első lépésként idén júniusban emléktáblát avattunk a Tó utcában, ahol a szabadságharc idején lakott és alkotott, most pedig ünnepi műsort állítottunk össze műveiből.”

Egressy Bénit már a szabadságharc előtt erős szálak fűzték a városhoz, hiszen felesége, König Rozália komáromi lány volt. Neki írta nászajándékul a Komáromi Emlék című hallgatót. A fiatalok Budapesten ismerkedtek meg, mindketten kórustagok voltak a pesti színháznál. Egressy azonban szólista szeretett volna lenni, még Olaszországba is elgyalogolt, hogy ott tanulhasson, de ehhez a műfajhoz nem volt eléggé tehetséges. Az 1840-es évek elején ő maga is belátta, hogy nincs értelme tovább erőltetni az éneklést, ezért inkább zeneszerzéssel kezdett foglalkozni. Az első kimagasló, a mai napig csodálatot ébresztő alkotása a Szózat megzenésítése volt: 1843-ban 22 pályázó közül nyerte meg az első díjat, és az azzal járó 20 aranyat. A zeneszerzés mellett színműveket fordított olasz és francia nyelvből, és ekkor döbbent rá, hogy mennyire hiányoznak a magyar nyelven írt színpadi művek. Az elkövetkező évek során írta meg a Báthory Mária, a Hunyadi László és a Bánk bán szövegkönyvét – ez utóbbinak több fejezetét nagy valószínűséggel éppen Komáromban, mégpedig 1849 őszén –, 1851-ben pedig önálló színművét, a Két Sobrit. Ezenkívül közel 100 színművet fordított, valamint szerkesztett, zenekari műveket, zongoradarabokat, dalokat szerzett és megzenésített számos Petőfi-költeményt is.

„Egressy Béni annyira komolyan vette és értelmezte az általa megzenésített Szózat sorait, hogy Kossuth 1848-as, „Veszélyben a haza” jajkiáltására önként jelentkezett a hadseregbe, mégpedig közlegénynek – ismertette a zeneszerző további életútját a nyugalmazott tanár. – 1849. február 27-én részt vett a Verpeléti csatában, ahol súlyosan megsebesült. Hónapokig tartó lábadozását követően 1849 júniusában már mint főhadnagy érkezett Komáromba, és Klapka György a honvédsereg zenekari igazgatójává nevezte ki. Itt, Komáromban komponálta a Klapka-indulót, amit egyértelműen bizonyít Egressy Ákosnak, Béni unokaöccsének levele, aki 1849 nyarán szintén megfordult a városban. A levélben az áll, hogy Ákos egy ház udvarán talált rá zsupszalmán fekvő, bepólyázott lábú nagybátyjára, aki keserves fájdalmak közt éppen a Klapka-induló taktusain dolgozott. Az általam Komárom Himnuszának tartott mű először a híres ácsi csata másnapján tehát 1849. augusztus negyedikén hangzott el, amikor a városban nagy ünnepséget rendeztek a győztes csata tiszteletére. Ekkor még csak zenekari mű volt a Klapka-induló, szövegét Thaly Kálmán, Jókai Mór másodunokatestvére írta 1861-ben. Egressy Béni a fegyverletételt követően visszatért Budapestre, ahol befejezte és átadta Erkel Ferencnek a Bánk bán szövegkönyvét. Halála közeledtével – a csatában szerzett lábsérüléséből ugyanis soha nem épült fel teljesen – magához hívatta a nagy zeneszerzőt és arra kérte, játsszon neki néhány áriát a készülő Bánk bán operából.”

Egressy Béni 1851-ben, 37 évesen halt meg.