A „Péterek” nemzedéke

„Péterek” nemzedéke címmel Németh Zoltán tanulmánya a posztmodern prózafordulat értelmezésével foglalkozik. A paradigmaváltást a magyar irodalom kiemelkedő személyeihez, huszadik századi képviselőihez, Esterházy Péter, Nádas Péter, Hajnóczy Péter és Lengyel Péter műveihez köti. A már „kanonizálódott paradigmaváltás” kérdésében jelzi azt is, hogy a „Péterek” esetében az egyes életművek „posztmodernként felfogható szövegei között” nem az azonosság, hanem a különbözőség a meghatározó. Következésképpen „a magyar irodalom prózafordulatát sem célszerű homogén paradigmaváltásként szemlélni, (…) sokkal inkább egy összetett posztmodern felfogásra, háromféle stratégia megjelenésére lehet javaslatot tenni”.
Az „Erdélyi arcképek” sorozatban Pomogáts Béla irodalomtudós Páskándi Géza költő, prózaés esszéíró munkásságát mutatja be. A sorozat bevezető szövegéből megtudjuk azt is, hogy az erdélyi magyar irodalmat 1918 és napjaink között három terjedelmes kötet mutatja be. Ez azt is jelzi, hogy a most folyó munka „egy sok évtizedes irodalomtörténet-írói tevékenység eredményeként” valósulhat meg.
Matuzsálemek a Kúriában címmel közli a folyóirat azokat a köszöntőket/laudációkat, melyek az Írók Társasága szervezésében azokat az írókat köszöntötte, akik „kerek” életjubileumukat (65 vagy ennél „kerekebb” 70, 75, illetve 80 vagy 90) az idén töltik be. A Talamon-díj kitüntetettjeit is itt köszöntötték.
Kassa és a Rákócziak címmel közli a lap Gyüre Lajos írását, Gyöngyök és göröngyök címmel pedig Kulcsár Ferenc naplóját. A szépirodalmat Jaroslav Seifert és Gágyor József versei, valamint Lehocky Teréz novellája, továbbá Csordás János és Százdi Sztakó Zsolt elbeszélése képviseli.
A Könyvről könyvre rovatban Erdélyi Margit a kortárs magyar irodalommal foglalkozó kötetet mutatja be, melynek szerzője Sz. Molnár Szilvia. A Margó rovat Mács József írását közli (Éltetőnk a zaklatás címmel), melyben a szerző a nyelvtörvény és a szlovák nacionalizmus megnyilvánulásaival foglalkozik. (zsolt)