<p>„Minden nő materialista” – gondolja Rubin Szilárd Szélvert porták című regényének főhőse, Zoltán. „A férfi plaszticitása helyett csupa negatívum. Mocsári televény az öle, zsír- meg tej-halmaz egész romlandó teste” – fejtegeti a szereplő…</p>
A női test igazsága
„Minden nő materialista” – gondolja Rubin Szilárd Szélvert porták című regényének főhőse, Zoltán. „A férfi plaszticitása helyett csupa negatívum. Mocsári televény az öle, zsír- meg tej-halmaz egész romlandó teste” – fejtegeti a szereplő. Kalmár György könyve pontosan ennek a tapasztalatnak az ellenkezőjéről szól: a női test és az igazság viszonyáról, és mindezt metaforikus, trópus- és toposztörténeti síkon vizsgálja. A metaforarendszerek egyrészt a szó szoros értelemében vett igazság-kapcsolat mentén érvényesülnek (e tekintetben Chauser Canterbury mesék című művének egy részlete, a Bath-i asszonyság meséje kerül előtérbe, melyet a gender szemléletű irodalomtudósok oly sokat elemeztek), másrészt kiemelt helyet kap az esztétizált boldogtalanság vagy a vágy tárgyának áthelyeződései is (itt John Donne lesz a kulcsfigura). A Sade márkiról szóló fejezet különösen erős: Kalmár a metafizika, a pszichoanalízis felől olvas, s többek közt arra a frappáns következtetésre jut, hogy „a nyugati metafizika leírható a szűzhártya metafizikájaként, a hümen által megteremtett határ (avagy közöttiség) alkotta kettős (kint/ bent) rend világaként”. S hogy a filozófia nemisége miként ragadható meg, azt nem árulom el. Kalmár a vágyat diszkurzív produktumnak tekinti, és eltekint esszenciális lényegétől. Ez a divatos megközelítés láthatóan felszabadítólag hat rá, így az angol reneszánsz test, a vágy elemzett tárgya hol vallási tárgyként, hol gyarmatosított objektumként jelenhet meg.
Roland Barthes A szöveg öröme című mérföldkőnek számító értekezése külön fejezetet kap: az érzékeny elemzés számos haszonnal jár, azok számára mindenképp, akik nem olvasnak franciául. A Derrida fátylai című fejezet a megismerés és a nemiség viszonyát nyomozza, s ha Kalmár szövegei nem is jutnak mindig nyugvópontra, jótékony provokációjuk mégis megnyugtató. A toposzok narratívájának időbeli beágyazottsága és a jelentéstulajdonító munka közti feszültség a legtöbbször nem okoz kisülést, ami nagy szó, hiszen a középkortól a huszadik század 1970-es éveiig átlátni egy problémát hatalmas eltökéltségre vall. Kalmár biztonságosan mozog ezen az óriásterepen, ami önmagában véve is nagy szó.
(Kalmár György: „A női test igazsága”. Esettanulmányok a női test és az igazság figuratív kapcsolatának történetéből Chaucertől Derridáig, Kalligram, Pozsony, 2011.)
Csehy Zoltán kritikai rovata
Értékelés: llllllllmm
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.