A legjobb rendezői debütálás volt

Szerepe van ebben annak is, hogy a hivatalosan 1952-ben bejegyzett Saaz vagy žateci komló számos sörfőzde termékének elengedhetetlen hozzávalója. A Prágától 75 kilométerre fekvő, 20 ezer lakosú város első írásos emléke 1004-ből maradt fent. Az Európai Unió területén itt tartják a legnagyobb sör- és komlóünnepet, hiszen 800 éve a legjobb komlótermelő vidékként jegyzik a világban.

Hírneve azonban filmes körökben sem kisebb. Több mint száz cseh és külföldi produkció forgott a belvárosban. A zsinagógában megállt az idő, a környékbeli utcák és terecskék hűen hozzák a forradalmi Párizst, Dickens Londonát, de háborús övezetként is tudnak szolgálni, ha kell. Itt születtek a Twist Olivér, a Nyomorultak, Az ifjú Indiana Jones egyes jelenetei. A 2020-ban Oscar-díjjal kitüntetett, új-zélandi–amerikai koprodukcióban készült háborús dráma, a Jojo Nyuszi jelentős részét is itt vették fel.

De az a film, amely igazán világhírűvé tette a várost, a Barbra Streisand rendezésében és főszereplésével készült Yentl, amelynek negyven évvel ezelőtt volt a bemutatója, s azóta több mint 40 milliárd dollár volt a bevétele. Žatec a történet szerint egy lengyelországi kisváros, ahol 1904-ben az ortodox zsidó közösség nagy megrökönyödésére Yentl a férfiakhoz hasonlóan tanulni akar. Mivel a hagyományok ezt nem engedélyezik, apja halála után elhagyja otthonát, és haját levágatva, fiúnak öltözve beiratkozik a jesivába. A nehézségek ott kezdődnek, amikor szerelemre lobban egy társa iránt, akinek menyasszonya van. Yentl, akit mindenki fiúnak hisz, mélységes fájdalommal éli meg mindezt.

Isaac Bashevis Singer kisregénye évtizedeken át kísérte Barbra Streisandot. Szerette a művet. Nagy álma volt, hogy film szülessen belőle. Először Ivan Passer szerette volna filmre vinni, 1971-ben. Kiváló alkotása, az Intim megvilágításban amerikai sikere után kínálták fel neki a lehetőséget. Singerrel közösen meg is írták a forgatókönyvet, a címszerepre pedig Streisandot szemelték ki. De mivel mást akart kihozni a történetből Passer, és egészen mást a producer, a terv meghiúsult.

Streisand kezéből azonban már nem csúszott ki az anyag. Élete első rendezése és rendkívüli alakítása előtt állt, amikor 1982-ben, az előkészületi munkák során Žatecbe látogatott. A helyszínt Milos Forman tanácsolta neki, s bár Magyarország is szóba jött, sőt ott is körülnézett a színésznő, a végén mégis Žatec mellett döntött.

A csehországi forgatás heteiben a prágai Míla Řádová volt a tolmácsa és az egyik asszisztense, aki négy évtized múltán is pontosan emlékszik mindenre.

„Kétszer járt Barbra Žatecben a munkálatok elkezdése előtt – meséli. – Az utolsó pillanatig töprengett, hol forogjon a film. Megtekintett jó pár zsinagógát Csehországban is, rabbikkal találkozott, míg végre megállapodtak abban, hogy a legideálisabb helyszínekkel Žatec szolgál a történethez. Húsz évig készült erre a munkára. Úgy érezte, rengeteg köze van Yentl sorsához. Édesapját ő is korán elveszítette, és őt is mindig hatalmas tudásszomj hajtotta, és a szabadságvágya sem volt kisebb, mint a regénybeli lányé.”

Míla Řádová neve mögött a film stáblistáján az áll, hogy supervisor. Ez azt jelenti: cseh részről minden az ő felügyelete alatt állt Barbra Streisand személyét illetően.

„A rend nagyon fontos volt számára a stábon belül is. Már a forgatás megkezdése előtt közölte a stábbal, hogy szívügyének érzi a regény megfilmesítését. Soha egyetlen hangos szót nem hallott tőle senki, mégis fegyelmet tudott tartani maga körül. De nem mindenben döntött egyedül. Nem szégyellte kikérni mások véleményét, ha valamiben elbizonytalanodott. Kedvelték őt a munkatársai. Még David Watkin, a film idős, tapasztalt, díjazott operatőre sem neheztelt rá, amikor egy-egy jelenetet több szemszögből is felvetetett vele. A vágó mellett sem idegeskedett. Mindent meg tudtak beszélni. Igényes volt, de hisztérikusnak senki nem látta őt. Évekkel később ott voltam a londoni koncertjén. A kulisszák mögött találkoztam a stáb egykori tagjaival is, ami egyértelműen azt jelezte: a forgatás után barátságban váltak el egymástól, és boldoggá tette őt, hogy elfogadták a meghívását.”

A žateci forgatás idején az is szóbeszéd tárgya lett, hogy Streisandnak külföldről szállítják a kóser ételeket. Hogy mi igaz ebből?

„Bécsből nem hoztak neki semmit, ezek hamis hírek voltak. A friss zöldséget a határ túloldaláról, Németországból kapta, és Prágából, a zsidó hitközség étterméből is étkezett. A legtöbbször azonban az amerikai asszisztense főzött neki. Nem vágyott luxusra. Žatecben sem szállodában, hanem egy bérelt villában lakott, amelynek a tulajdonosnője egy alkalommal gyümölccsel töltött túrógombóccal kedveskedett neki. Attól a naptól fogva ez lett a kedvence. Később el is kértem a hölgytől a receptet, és amikor Los Angelesbe repültem, vittem magammal, hogy én is elkészíthessem neki. Amerikában azonban sem a liszt, sem a túró nem olyan, mint nálunk, de Barbrának így is nagyon ízlett a gombóc.”

Még a helyszínkeresés heteiben történt, ami hirtelen eszébe jut Míla Řádovának.

„Egy falun mentünk keresztül, amikor Barbra szólt, hogy álljunk meg valahol, mert pisilnie kell. A háznál, ahová bekéredzkedtünk, disznóölés volt. Nem is sejtették, hogy kivel állnak szemben, egyszerűen nem ismerték fel benne a világsztárt, annyira hétköznapian viselkedett. A végén megvendégeltek bennünket. Barbra, hogy ne sértse meg őket, evett is pár falatot a friss finomságokból.”

A színésznő emberi vonásait azzal is erősíti Míla Řádová, hogy elmeséli: miután hosszú sétákat tettek Prága macskaköves óvárosában, és ő magas sarkú cipőben lépdelt mellette, egy kényelmes cipőt kapott tőle ajándékba. A forgatás idején pedig egy meleg szvettert, ugyanolyat, amilyet ő hordott hűvösebb napokon.

„Mindenkire odafigyelt, nem csak rám. Szegénységben nőtt fel, ami aztán ki is hatott a jellemére. Nem ismerek nála figyelmesebb, együttérzőbb embert. Még ma is támogat nem egy segélyszervezetet.”

A Yentl végül két Golden Globe-ot nyert. Megkapta a legjobb rendezés és a legjobb musical díját. Michel Legrand szerzeménye, a film központi dala, a Papa Can You Hear Me (Papa, hallasz engem?) egyik napról a másikra világsláger lett. „Az 1941-ben készült Aranypolgár óta ez a legjobb rendezői debütálás” – nyilatkozta 1983-ban Steven Spielberg, Hollywood Oscar-díjas alkotója.

Barbra Streisand negyvenegy évesen, megejtő hitelességgel játszotta el a fiúruhában is varázslatos, tizenhét éves lányt.