A könyvek ünnepén jártunk

Ekkora dömpingben nehéz felkelteni a figyelmet konkrét kötetek iránt, így külön élvezet volt számomra figyelni, milyen módszereket vetnek be a kiadók e téren. 

Darth Vader a téren

Az Európa finom gulyással igyekezett hatni érzékszerveinkre, a gyerekkönyvkiadók standjainál rajzolni, hajtogatni és kifestőzni lehetett (Johanna Blasford, a felnőtteknek szóló kifestők királynőjének könyveiből 100 ezer fogyott el egy év alatt Magyarországon), a csúcs-ötlet azonban szerintem az Athenaeum Kiadó szakembereinek fejéből pattant ki. Egy fiatal politológus, Tóth Csaba egészen színpadias keretek között dedikálta új kötetét, amelyben a Star Wars-univerzumot dolgozta bele a politikatudomány oktatásába. Maga Darth Vader vonult fel katonáival a Rózsavölgyi és Társától a Vörösmarty térig, majd sorfalat álltak a szerző asztalánál a dedikálás alatt. Olyanok is megvették a könyvet, akik nem is tervezték – lám, mennyit lendít a dolgokon egy kis szellemes invenció. 

Szellemességből és invencióból már a csütörtöki megnyitóra jutott, bár egészen másféle konnotációban. Esterházy Pétert kérték fel a megtisztelő feladatra. Talán soha ennyire nem volt még tele a tér, és soha ennyien nem vették még videóra a megnyitóbeszédet. Különböző szögekből meg lehet nézni a neten, és értelmezni is sok szemszögből igyekeztek, szinte minden magyar sajtótermék mást emelt ki belőle. Ez is mennyire szimbolikus, illetve inkább posztmodern. 

Esterházy elegáns volt és sokat sejtető, szívszorítóan szellemes és csontig hatolóan realista, a szöveget itt-ott megrekesztő Dés László recsegő-ropogó szaxofonja pedig egyszerre hangsúlyozta a pillant produkciójellegét és a kimondott szavak súlyát. Tudtuk, hogy szinte egyenesen a kórházból érkezett a Vörösmarty térre, láttuk, hogy nagyon rosszul néz ki, és az is világos volt már akkor, hogy a Hasnyálmirigynaplóval meg fogja dönteni a dedikálási rekordot. 

Beszélt a könyvhét helyszínét övező korábbi bizonytalanságról, és frappánsan bírálta a Magyar Művészeti Akadémiát is, amely szervezet mostanában államosítja az irodalmat. „Az egyik lebegtet, a másik parkolódzik, a harmadik bizottságol, a negyedik hátrál, az ötödik megoldja, az icipici meg mind megette. Igenis a Magyar Művészeti Akadémia teljes erővel ememázik. Ememázni, honfoglalás kori tősgyökeres ősi szavunk, mondhatni egyidős a magyarsággal, jelentése, van neki jelentése, de most nem jut az eszembe… …mindenesetre tény, nézzünk körül, a téren könyvek parkolnak, és nem autók.” Az ő szájából valahogy dupla erővel hatottak ezek a mondatok. 

Aztán leült dedikálni azt a könyvet, amelyet én tíz oldal után becsuktam, és most ott pihen a legfelső polcon, hogy ne is lássam. A Hasnyálmirigynapló olvasásához komoly lelki erő kell, amit én egyelőre gyűjtögetek, mert a rák szótól mindig összerezzenek, úgyhogy már a kezdő mondat felér egy fejberúgással. Volt ebben a (csütörtöki és szombati, órákon át tartó) dedikálásban valami ijesztően morbid és szomorú. Menjünk, írassuk alá vele, mert ki tudja, mi lesz. Egy hosszú performanszként hatott, főleg szombaton, amikor zuhogó esőben kígyózott a sor. Szerény becslésem szerint csak a Vörösmarty téren legalább 600 példány elfogyott a kötetből – más szerző/ kiadó boldog, ha egy év alatt sikerül eladnia ennyit egy címből. 

Esterházy egyébként kollégáira is gondolt a megnyitóban, a pavilonok kínálatából kiemelte egyebek mellett Nádasdy Ádám Dante- és Márton László Faust-fordítását, valamint Németh Gábor, Oravecz Imre, Závada Pál, Tóth Krisztina, Térey János és Bán Zsófi a új kötetét.

Mi a helyzet velünk

Míg a magyarországi kiadók könyvhéttől könyvhétig, azaz június közepétől június közepéig számítják a gazdasági évet, nálunk kevesen vesznek tudomást arról a tényről, hogy érdemes nyár elejére időzíteni a megjelenéseket, mert ez esetben esély mutatkozna némi anyaországi figyelemfelkeltésre. 

A Xantus Könyv Kereskedelmi Kft. 2001 óta forgalmazza a határon túli kiadók köteteit Magyarországon. Ők üzemeltetik a szlovákiai magyar standot is, ahol újabban meglehetősen alacsony a dedikáló szerzők száma. Bihari Zoltán ügyvezetőtől megtudtuk, hogy míg a szomszédos vajdasági pavilon körül az öt nap alatt vidáman pezsgett az élet, a szerzők és kiadók találkozóhelyévé vált a tér északi csücske, a mi kiadóink közül jó pár éve csak az AB-Art tartja fontosnak a könyvheti jelenlétet, most is az ő szezrőik, illetve a Vörösmarty téren idén debütáló Phoenix Polgári Társulás szerzői dedikáltak a helyszínen. 

„Van egy törzsközönség, amely szinte minden évben meglátogatják a felvidéki pavilont. Őket már arcról ismerjük. Minden újonnan megjelent könyvet igyekszünk itt árusítani, a magánkiadásban megjelenteket is. A legnagyobb érdeklődés a könyvhét hivatalos katalógusába bekerült könyvek iránt tapasztalható. Ilyen volt idén Nagy Izabella Időszilánkok című kötete, amelyet a helyszínen dedikált is, vagy a Vámbéry-életműsorozatban megjelent új tanulmánykötet. A Kovács–Görföl-páros műemlékeket bemutató kötetei iránt is volt érdeklődés, a művelődéstörténeti, történelmi kiadványokat általában sokan keresik. Ilyenkor a Szlovákiai Magyar Szép Irodalom című antológiából is több fogy, mint év közben” – számolt be a forgalomról Bihari Zoltán. A Xantus ügyvezetője szerint a többi szlovákiai magyar kiadó (az önálló életet élő Kalligram más kategóriába tartozik) nem a könyvhétre időzíti új kiadványait, egyébként is sokkal kevesebb a kötet, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Azt már én teszem hozzá, hogy az időzítést a kormányhivatali támogatások nehézkessége is nagyban befolyásolja. A Madách Egyesület például júliusban, az uborkaszezon kellős közepén ad ki két kortárs szépirodalmi kötetet. A még mindig rendkívül népszerű Mács József új könyve pedig úgy jelent meg száz példányban egy miskolci kiadónál, hogy meg sem jelent, hiszen nálunk nem lehet hozzáférni. Még a rimaszombati Tompa könyvesbolt sem tudott szerezni belőle, pedig állítólag csak ott elfogyott volna legalább száz példány. 

A fura hazai könyvtámogatási rendszer mellett tehát az elhibázott kiadói marketing is hátráltató tényező. Könyvet rendelni ugyan interneten is lehet, de még mindig sokan vannak, akik szeretnek belelapozni, beleszagolni egy-egy könyvbe, és jobban kedvelik a teli nejlonszatyrot, mint a virtuális kosarat.

Ifjú könyvmolyok

Az állandó sirámokat, hogy tudniillik a mai fiatalok nem olvasnak, maguk a fiatalok cáfolták meg, méghozzá eléggé látványosan. Böszörményi Gyula ifj úsági regényeit például tömegek „zabálják”, a szerző két órán át dedikálta extra vastag köteteit, Lakatos Levente rajongói szintén eltömítették a teret. A fiatalembernek több mint 100 ezer követője van a Facebookon, és ügyesen meg is lovagolja a népszerűséget. Ha a szórakoztató irodalmat a fajsúlyosabb stílusok felé vezető út első lépcsőjének tekintjük, ez is örömteli hír. Nagy csodákra persze ne várjunk, például a Móránál megjelent, színvonalas ifj úsági novellákat tartalmazó Jelen! című kötet szerzői előtt semmilyen sor nem kígyózott. Pedig megérdemelték volna.