Kultúra

A hatalom orgiái

A Disznó egyik jelenetében Ondro, a fiatal újságíró egy ingatlanfejlesztési áfacsalás alapvető sémáját igyekszik elmagyarázni a szerkesztőjének, aki azzal pöccinti vissza a témát, hogy ez túl bonyolult, az emberek nem értenék meg. Nos, ez a vád biztosan nem érheti Mariana Čengel Solčanská és Rudolf Biermann filmjét: az elemi ösztönök szintjén ragadja meg a témáját és a zsigeri ösztönökre hat.
Lakatos Krisztina

2020. február 24. 18:00

film
Egy meg nem nevezett kis ország befolyásos vállalkozója, miniszterelnöke és belügyminisztere egy adriai jachton.  (Fotó: CinemArt/Lukasz Wojciechowski)

Nagyon nehéz filmként értékelni a Disznót, ebben az esetben ugyanis az, hogy mi ez a mozi, szinte teljesen kitakarja, hogy milyen. Bevezetőnek, röviden talán annyit: tudatosan, kimaxoltan hatásos munka, amely arra a másfél órára a székhez szegezi a nézőt, és utána is nehezen ereszti. Persze, hogy ki mit visz magával ebből a hangsúlyozottan fikciós politikai thrillerből, amelyben minden hasonlóság megtörtént eseményekkel, élő és holt személyekkel csakis a véletlen műve, az más kérdés.

Soltész Árpád oknyomozó újságíró azonos című (hangsúlyozottan fikciós) regénye, amelynek két történetszálát a fiatal szlovák forgatókönyvíró-rendező páros filmre vitte, eleve felvetett bizonyos dilemmákat. Például azt, hogy a legkisebb magashegység lábánál meghúzódó festői kis ország politikai elitjét átitató korrupcióról, a struktúrák minden szintjébe behatoló bűnözésről látleletet adva a szerző egyrészt pontosan azonosíthatóan a hazai közélet szereplőiről és botrányairól mesél, másrészt pedig olyan összefüggéseket, történeteket sző a könyvbe, amelyekről még a viszonylag jól tájékozott olvasó sem tudja eldönteni, hogy az írói fantázia termékei-e, vagy bizalmas, ilyen-olyan okok miatt korábban nem publikált, de hiteles háttér-információk. Persze, így (is) működik a fikció.

Ugyanakkor nem mellékes, hogy maga a médium eleve szűrő. Soltész regényét bestsellerként jegyzik a szlovák könyvpiacon, bármit is jelentsen ez az adott műfajban; tippem szerint néhány ezer olvasót. Valószínűleg többségében olyan olvasót, aki a szlovákiai társadalmi-politikai viszonyok kritikus követése felől jutott el ehhez a szövevényes, sok szálat és sok szereplőt mozgató, helyenként nehezen követhető regényhez. Mariana Čengel Solčanská és Rudolf Biermann filmje három héttel a parlamenti választások előtt került a mozikba, sorra dönti a nézettségi rekordokat, eddig legalább 250 ezren váltottak rá jegyet. Az azonosítás, a megfeleltetés, a felismerés – a valós és a filmbeli tények összekapcsolása – ilyen-olyan mértékben nyilván minden nézőben elindul. Azt viszont megbecsülni sem merem, hányan nézték ezt a mozit – egy borzasztó, újkeletű magyar műszóval élve – alapvetően nyomorpornóként. Persze, így (is) működik a film.

 

A Disznó elsősorban azoknál talál be, akiknek eleve meggyőződésük, hogy: 1. a világot „a három P” mozgatja (a nyomdafestékre való tekintettel mondjuk úgy: a nemi ösztönök, a pénz és a politika); 2. a politika menthetetlenül szennyes dolog, mire a mocsokban gázolva valaki hatalmi pozícióba ér, el is veszti minden kapcsolatát a normális társadalommal. Ennek megfelelően ebben a modellben a meg nem nevezett kis ország semmiféle erkölcsöt nem ismerő politikai elitje a szex, a lenyúlás, a gátlástalan hatalomgyakorlás arany háromszögének orgiáját üli. 

1999-ben egy férfi felszed egy szőkét egy bárban. Hétköznapi történet lehetne, ám a férfi szépreményű, ambiciózus politikus, a szőke meg csak 14, ráadásul az aktusról videófelvételt is készített egy maffiamódszerekkel dolgozó vállalkozó. Aki nem akar semmi rosszat, csak annyit, hogy a megszorongatott képviselő alapítson saját pártot, nyerjen választásokat, aztán legyen nyugalom, virágozzon az üzlet. És lőn: a kiszemelt vezető bejelenti a pártalapítást, meghirdeti a szociális állam programját, 2012-ben pedig megnyeri a választásokat, amit egy üveg kólával ünnepel meg. Ismerős? Itt most Bobónak hívják. A támogatóját pedig, aki később egyebek mellett luxuslakást és csinos barna asszisztenst tol (anti)hősünk alá, Lolo Wagnernek.

Ha mondjuk pusztán a miniszterelnök maffiakapcsolatai nem érnék el az ingerküszöbünket, és nem hőkölnénk hátra, amikor Wagner kis csicskása, a folyton a háttérben sündörgő Ňuňu a cselekmény egy pontján a mikrofonok mögé penderülve azt mondja, „ennek az országnak a belügyminisztereként...”, akkor a másik szálon elindul egy szintén ismerősnek tetsző történet, amely minden jóérzésű embert letaglóz. Két fiatal lány kisebb drogos vétségek miatt bekerül a Solis nevű reszocializációs intézetbe. Az igazgatónő (a figurájában két, a sajtóban sokat ragozott nőalak körvonala mosódik össze) Wagner megbízható társa: amellett, hogy a lányok profilját kompromittáló helyzetek megteremtésére használja, friss húst is szolgáltat a hatalmon levőknek, többek között az ország szociális miniszterének. Az sem gond, ha az áru nem marad épségben, egészben, a kármentés csak egy további megoldandó feladat. 

Az alkotók becsületére legyen mondva: megvonják a sokkolás határát, nem kéjelegnek öncélúan a brutális jelenetekben. Van, hogy egyszerűen becsukódik egy ajtó. Van, hogy kinyílik, aztán csak árnyékokat látunk, lövés és puffanás hallatszik. Mert elérünk erre a pontra is, amikor kimondatik, hogy a Wagner politikai kapcsolatait vizsgáló, a reszoc ügyeibe is belefonódó újságírót el kell hallgattatni. A kedvese csak járulékos veszteség. Két éve ez is olyan forgatókönyv, amit a valóságból ismerünk.

Mindamellett, amiről eddig beszéltünk, van a Disznóban még egy nyugtalanító elem. Három alkalommal, három exponált ponton (a legelején, a legvégén, valamint Ondro és kedvese egy idilli jelenetében) bukkan fel idézet egy híres ókori szövegemlékből, a behisztuni sziklafeliratból, amely egyébként I. Dareiosz perzsa király hatalomra jutásának, hódításainak történetét meséli el. A történelmi kontextus a filmben nem adott, pusztán töredék hangzik el: nem volt olyan ember, sem perzsa, sem méd, aki szembe mert volna szállni Gaumatával, a varázslóval, olyan nagyon félték, mert sokakat elpusztított; senki sem mert szólni ellene, míg nem jöttem én, Dareiosz. Első, második, harmadik hallásra is tisztán tételeződik a kulcsszó, a félelem... míg eszünkbe nem jut, hogy erre a szövegre mint a politikai píár egy korai szép példájára szoktak hivatkozni a történészek. Gaumata nem létezett, végképp nem volt varázsló, ellenben Dareiosz a hatalomra törve Gaumata várában megölette azt az ellenfelét, aki (a források bizonytalanok) a perzsa trón jogos várományosa lehetett. Aztán utóbb jobbnak látta, ha megideologizálja a tettét, és egy hősi, bátor kiállás, a megmentő történetét véseti kőbe. Abba már jobb bele sem gondolni, hogy ha így, akkor mi most hogyan... 

Rendező és forgatókönyvíró: Mariana Čengel Solčanská, Rudolf Biermann. Operatőr: Ivan Finta. Szereplők: Jozef Vajda, Marko Igonda, Dano Heriban, Gabriela Marcinková, Diana Mórová, Braňo Bystriansky és mások.

Támogassa az ujszo.com-ot

Nehéz időkben van a legnagyobb szükség gyors, megbízható tájékoztatásra. Jövőnkről, biztonságunkról, egészségünkről csak hiteles információk birtokában dönthetünk. Az ujszo.com ezért dolgozik. A gazdaság megroppanásával ugyanakkor hirdetési bevételeink csökkennek.

Ahhoz, hogy továbbra is fontos információkkal tudjuk segíteni olvasóink döntéseit, nélkülözhetetlen marad a szerkesztőség alapos, összehangolt munkájának fenntartása. Hisszük, hogy most van a legnagyobb szükség ránk.

Ezért kérjük olvasóinkat, ha lehetőségük van rá, támogassák az ujszo.com működését. Számítunk Önökre! Önök is számíthatnak ránk! Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra! Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Olvasóink figyelmeztettek arra, hogy a párkányi vasútállomáson csak szlovák és angol nyelven olvasható a figyelmeztetés (Olvasónk felvétele)

Az Új Szó is hozzájárult a járványra figyelmeztető magyar nyelvű feliratok kihelyezéséhez

matovic

2021-ben is a koronavírussal?

Marek Krajčí
Frissítve

Megvan a koronavírus első szlovákiai áldozata

A pénzügy visszafogottabb költségvetést tervez jövőre

Kilenc hónapra is leállíthatnák a bankok a hitelek törlesztését

Branislav Gröhling
Frissítve

Kinyitnak az iskolai étkezdék a diákok és a nyugdíjasok számára

koronavírus olaszország
Frissítve

Egy nap alatt több mint nyolcszáz áldozatot szedett a koronavírus Olaszországban

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Új Szó logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.