A folytatás a szabadságot hozza

Olyan formában közölték óhajukat a pincérnővel, hogy:„egy sört kérek egy melegnek, s ha lehet, mellé egy tequilát is, szintén melegnek“. Így akarták kiprovokálni, hogy a melegek elleni rendelkezés alapján kitiltsák őket a bárból, majd ennek a remélt kirekesztő esetnek a példájával a nagy nyilvánosság előtt lépjenek fel a homoszexuálisok diszkriminációja ellen. Ámde a pincérnő meglepetésükre megismételte a rendeléseket, mondván: „ennyi és ennyi sör lesz ennyi és ennyi melegnek, és ennyi és ennyi tequila, úgyszintén melegeknek“, majd odafirkantva cetlijére a sörök és tequilák számát, elment. Leadta a rendelést a pultosnak, s a tanácstalanul álmélkodó bártulajdonost meggyőzte arról, hogy megfontolandó és ajánlatos lenne a tiltás ellenére is kiszolgálni a melegségüket nyíltan vállaló vendégek kis csoportját, mivel: „a meleg pénz is pénz“.

Megesett történet ez Nigel Finch 1995-ben rendezett, számos díjjal kitüntetett Stonewall című filmjének tanúsága szerint. Bár maga a film főhőse, a híres spanyol traveszti sztár, La Miranda (akiről a film mesél) kijelenti, hogy a filmben látott eset az ő személyes története Stonewallról, s hozzáteszi, hogy Stonewallról, vagyis a híres melegbár elleni támadásról számtalan személyes történet terjedt el és él.

Makk Károly Egymásra nézve című filmjével együtt a Stonewall záró filmje volt a Pozsonyban szeptember 30. és október 4. között megrendezett Inakosť Filmfesztiválnak. Ha nem is szándékos utalás, de mindenképpen felidézése volt ez annak, hogy mivel kezdődött az a melegek jogaiért elindított mozgalom, amelynek minden bizonnyal hozadékaként könyvelhető el az is, hogy a pozsonyi (nem csak meleg) közönség betekinthetett a filmművészet meleg és leszbikus tematikájú újabb és régebben forgatott alkotásaiba. Azt meg tudjuk be talán a véletlennek és a túl lassan őrlő időnek, hogy az ebben a záró üzenetben megfogalmazott tétel, miszerint: „a meleg pénz is pénz“-szerű érvelés (s itt a „meleg“ bármilyen kisebbségi csoport megnevezésével helyettesíthető) mintha máig nem hangzana archaikusan.

Ennek ellenére vagy ezzel együtt abszolút sikert mondhat magáénak az Inakosť Filmfesztivál: a legtöbb film telt házzal ment, ami mindenképpen elgondolkodtató arra nézve, hogy jövőre érdemes lenne nagyobb kapacitású mozit bérelni az eseménynek.

A fesztivál, amely a szivárványszínű zászló sokszínűségének jegyében zajlott, nem festett rózsaszín képet a melegek és leszbikusok életkörülményeiről, helyzetéről: azt a reális sokszínűséget mutatták fel a mozgóképes fiktív és dokumentumtörténetek, amellyel a más szexuális orientációval élők szembesülnek nap mint nap. A bemutatott filmek zöme nem elrugaszkodott, romantikus, nyálas és csöpögő játékot prezentált, hanem még a vígjátéki szférákban mozgó történetek java része is erősen drámai momentumokkal, illetve kifejlettel döbbentett meg. Nem a rossz sztereotípiának beállított, s a köztudatban elferdítetten kiélezett képben élő „buzis viselkedés“ről szóltak a filmek, hanem a melegekről és leszbikusokról, akik a mindennapi életben valóban csak szexuális hovatartozásukban (sokszor felismerhetetlenül) mások, egyébként élik (élnék) az egyszerű halandók életét.

Mint Patrik két apukája Ella Lemhagen 2008-ban készült Patrik 1,5 című svéd filmjében. Két középkorú férfi, akik hivatalosan is egymáshoz kötötték életüket, elhatározzák, hogy gyereket fogadnak örökbe - bár egy gyerekük már van, az egyikük tini lánya. A hivatal azonban elkövet egy nem tudatos hibát: a kérvényezett 1,5 éves gyermek helyett egy 15 éves kamaszt, Patrikot „utalják ki“ hozzájuk. Patrik bűnözésre hajlamos, ráadásul keményen homofób kölyökként toppan be a családi otthon melegébe. S érkezésével megkezdődnek a bonyodalmak: a környezet látszólagos befogadása és elfogadása mögött sok előítélet nehezíti a Patrikkal kibővült család életét.

Az előítéletek a fő témája annak a négy darabból álló kitűnő rövidfilm-összeállításnak, amelyet Gay Shorts összefoglaló címmel vetítettek. Döbbenetes koncentrált történeteket mutatnak dán, svéd, norvég és német rendezők munkái arról, mi nehezíti egy érett házas férfiba beleszerető kamasz érzelmeinek kibontakozását, mi teszi lehetetlenné a családjától távol szakadt fiúnak, hogy bevallja másságát a tradíciókhoz erősen kötődő szüleinek és bátyjának, milyen kiút van abból a kapcsolatból, amikor az albérletben lakó két nagyon jó barát fiúból az egyik beleszeret a heteró másikba. Szimbolikus 35 perces feszült történetével a német Till Leinert 2008-ben készült Cowboy című alkotása akár az Inakosť Filmfesztivál mondandója, üzenete, tanulsága, igazsága is lehetne. Christian, a fiatal ingatlanügynök barátnője fényképével a szíve fölött, üzleti céllal egy lepusztult vidéki kúriába érkezik. A kihalt telepen egyetlen legény javítgat egy rozoga arató-cséplő masinát. A fiú azzal a hazugsággal áltatja magát, és azzal eteti a telek felől érdeklődő Christiant, hogy ő bizony halomra dönti a lányokat. Való igaz, olyan szexuális a kisugárzása, hogy Christiannak is megakad rajta a szeme. Nem is állnak ellent az egymás iránt szempillantás alatt fellobbant vágynak. Ám kiderül, hogy a helybéli fiút lábbilinccsel láncolja magához a vidéki törzsi közösség. S mivel megijednek, hogy a messziről érkezett idegen kiragadja közülük és felszabadítja a láncon őrzött szőke Adoniszt, csapdába csalják, s ugyanazzal az arató-cséplő géppel, amelyet a fiú javítgatott, a gabonatáblán lekaszálni készülnek Christiant. A helybéli fiú azonban letépi sajgó sebeiről a bilincset, s kegyetlen véráldozattal megmenti azt, aki erőt adott neki önmaga vállalásához. A folytatás a szabadságot hozza el (?)…