A drágakövek szimbolikája az Utolsó vacsorán

Elisabetta Sangalli tanulmánya, a Leonardo és a mennyek tizenkét köve először vizsgálta meg a reneszánsz művész alkotását az azon felbukkanó drágakövek bibliai szimbolikája szempontjából. Ludovico Sforza, Milánó hercege udvarában az előkelőségek drágakőgombokkal díszítették kabátjaikat és bundáikat, a kutató szerint ez adta az alapot a freskó szereplőin látható ékkövek elhelyezéséhez. „Igen valószínű, hogy Leonardo személyes értelmet adott a freskóra festett drágaköveknek, a viselőjüket jellemző erényeket asszociálva mindegyikhez” – magyarázta Sangalli. A Jézus ruháján látható smaragd Sangalli magyarázata szerint a béke hozója és az újjászületés szimbóluma, Szent János öltözékét gyémánt díszíti, ami „világos utalás a szeretett apostol fénylő spiritualitására és tiszta szívére”. András ruhájának kék drágaköve leginkább arra a középkori hagyományra utal, mely az apostolhoz a zafírt kapcsolta, a Jelenések könyvének 21. fejezetében leírt, az eljövendő „új Jeruzsálem” kőfalának alapjait ékesítő egyik drágakövet.