Wulff kínos búcsúja

A német államfők katonai tisztelgéssel és szerenáddal történő búcsúztatásának öt évtizedes hagyománya van. A szövetségi köztársaság fennállása óta e tisztséget betöltő tíz politikus közül kilencnek rendezett a Bundeswehr őrzászlóalja és fúvószenekara fáklyás-zenés búcsúztatót. Az egyetlen kivétel Gustav Heinemann, az NSZK első szociáldemokrata elnöke volt: ő lemondott a katonai parádéról, helyette egy rajnai hajókirándulással vett búcsút bonni hivatalától 1974-ben.
Wulff - akárcsak közvetlen elődje, Horst Köhler - igényt tartott a hadsereg által történő búcsúztatásra, aminek örömmel tett eleget a Bundeswehr kijelölt egysége és nagy fúvószenekara. A meghívott notabilitások közül azonban sokan nem kívántak asszisztálni a szerintük méltatlan körülmények között lemondott államfő utolsó hivatali aktusához. Távollétével tüntettek a parlamenti ellenzék három pártjának (SPD, Zöldek, Baloldal) vezetői csakúgy, mint Wulff négy hivatali elődje (Walter Scheel, Richard von Weizsäcker, Roman Herzog, Horst Köhler).
A kormánypártok vezetői, élükön Angela Merkellel, természetesen részt vettek a berlini Bellevue kastély parkjában rendezett eseményen. A kancellár "magától értetődőnek" nevezte jelenlétét a távozó államfő katonai búcsúztatásán, ám a meghívottak közül szinte senki nem kommentálta az eseményen való részvételét. Kivételt csupán Kenan Kolat, a németországi török közösség (ATT) elnöke képezett, aki - Wulff 2010. október 3-i ünnepi beszédére utalva - hálásan nyugtázta az akkori államfő toleranciára, az iszlám németországi meghonosodására, németek és bevándorlók békés egymás mellett élésének szükségességére figyelmeztető szavait. Ezzel Wulff "jelentős gesztust tett a migránsok felé, elősegítve a muzulmánok beilleszkedését és a vallási toleranciát" - fogalmazott Kolat.
A szövetségi elnök másfél évvel ezelőtti beszéde valóban jelentős lépés volt, különösen azok után, hogy Thilo Sarrazin, a Bundesbank igazgatótanácsának tagja durva általánosítások szintjén támadta és sértegette a német földön élő muzulmánokat. Bár a 2010 augusztusában publikált könyvében hangoztatott nézetek helyeslésre találtak a német társadalom viszonylag széles rétegeiben, a józan ellentábor véleményét legmagasabb szinten éppen Wulff fogalmazta meg. Beszéde túlnyomórészt elismerést és pozitív visszhangot váltott ki a politikai élet szereplői körében; egyedül a bajor CSU utasította el az "immár az iszlám is Németország része" kitételt az államfő beszédében.
A csütörtök esti zenés búcsúztatótól távol maradó politikusokat és a kastélypark kerítése előtt vuvuzelákkal zajt csapó tüntetőket nyilván nem az októberi beszéd motiválta. Az ő méltatlankodásukat, felháborodásukat az a viselkedés váltotta ki, amelyet Wulff tanúsított három hónappal ezelőtt kirobbant kínos lakásvásárlási hitele, dúsgazdag üzletember barátai költségén élvezett nyaralásai, az ezeket feltáró sajtó elleni támadásai kapcsán. Olajat öntött a tűzre, hogy a médiumok és a közvélemény fokozódó nyomásának hatására az államfő február 17-én lemondott ugyan, ám mindjárt értésre adta: fiatal kora ellenére igényt tart a volt szövetségi elnököknek folyósított tiszteletdíjra (Ehrensold). Pár nappal később pedig közölte: nemcsak a busás nyugdíj folyósítását várja el, hanem a szintén minden korábbi államfőnek kijáró további szolgáltatásokat is: irodát személyzettel, szolgálati autót sofőrrel, biztonsági őröket. Ezek évente - a nyugdíjon felül - további 280 ezer euró kiadást jelentenek az államnak, vagyis az adófizetőknek.
Ez verte ki a biztosítékot a közvéleményben - és a politikusok egy részénél is. Az esti szerenád és katonai parádé alatt a kastélypark kerítése előtt tüntető 300 ember közül többen - a ZDF televízió kamerái előtt - arcátlanságnak minősítették Wulff igényeit. Úgy vélték, hogy az exállamfő botrányai, valamint azok kezelése kárt okozott a szövetségi elnöki hivatalnak, egyúttal pedig megrendítette a politikai osztály hitelét, az embereknek a politikusokba vetett bizalmát. A demonstrálók által magasba emelt táblák egyikén ez állt: Ohne Ehre kein Sold! (Tisztelet, becsület nélkül nincsen díj sem). Ennél velősebben aligha lehetne megfogalmazni a jelenlegi közhangulatot, amelyre jellemző egy friss fölmérés is: a németeknek alig 15 százaléka tudja elképzelni, hogy Wulff valaha visszatérjen a politikai porondra. (Ilyen nyugdíj mellett erre aligha szorulna rá...) Hans-Jochen Vogel, a szociáldemokrata párt egykori elnöke azt javasolta Wulffnak, hogy legalább átmenetileg végezzen közhasznú munkát.
Az NSZK történetének legfiatalabb államfője távozott hivatalából - ám a jogi gépezet malmai tovább őrölnek. A hannoveri ügyészség folytatja a nyomozást a Wulff-fal kapcsolatban fölmerült korrupció gyanúja miatt, amely a lemondással sem évült el. Amennyiben ez megalapozottnak bizonyul - azaz az ügyészség vádemelési szakaszba tereli tovább az ügyet -, az tönkre teheti az alsó-szászországi politikus maradék hírnevét is. Egy esetleges bírósági elítélés esetén pedig hosszú időre páriává válhatna Wulff a német közvélemény szemében.