„Víz és áram nélkül lehet élni. A halállal nem lehet együtt élni”

Lakásából csak egy szoba és néhány bútor maradt, Abdel-Haji mégis úgy döntött, hogy visszatér egy hónappal a harcok után a rommá lőtt Aleppóba. „Most biztonságos a helyzet, ez elég, hogy visszatérjek a családommal” – mondja a 38 éves férfi. Kelet-Aleppó több tízezer lakójához hasonlóan Abdel-Haji és családja is elmenekült december elején, a felkelők ellen indított nagyszabású offenzíva kellős közepén. „Víz és áram még mindig nincs, de alapvető cikkek nélkül lehet élni. A halállal nem lehet együtt élni” – magyarázza a férfi. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"263834","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A damaszkuszi rendszer december 22-én hódította vissza a várost, az élet lassan újraéled. „Újra berendezem az egyetlen szobát, majd apránként renováltatom a többit” – mondja Abdel-Haji. Lakását többször is találat érte 2012 óta. Ablaküvegek már rég nincsenek, deszkalapok helyettesítik őket, az épület homlokzata repedezett. A hatóságok kártérítést ígértek a tulajdonosoknak, ám a tulajdont bizonyító dokumentumokat be kell mutatni, aztán a várni, mígnem egy bizottság felméri a károkat. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"263835","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]] Ahmad Jasszem és felesége Oum Imad számára a helyzet bonyolultabb, mivel lakhelyükből csak törmelékhalom maradt. Barátjuk lakásában laknak, fájdalmas látniuk egykori házukat. „Amikor kimegyek az erkélyre, s elém tárul a látvány, elsírom magam” – mondja a fejét fekete fátyollal letakaró Oum Imad. „Azt mondogatom magamban: nincs víz, nincs áram, a házam szétrombolva, mikor lesz minden úgy, mint azelőtt?” Ő, a férje és 15 éves fiuk Kelet-Aleppóban, ebben az ideiglenes lakásban maradt a csata idején. Egykori lakásuk fele az utcára rogyott, még mindig látni egy szárítókötelet, rajta néhány ruhadarabbal. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"263836","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Mivel nincs áram, az átmeneti lakhely hideg és sötét, fáklyát használnak, azzal gyújtanak be a kályhába is.„Még mindig elég hideg van, alapvető szolgáltatások hiányoznak, de legalább a fiam biztonságban van, járhat iskolába és normális életet élhet” – mondja Jasszem, akinek közeli hozzátartozóit megölték a háborúban.A szomszédos utcában Fuad asz-Szaka szívja cigarettáját a lakása bejáratát eltorlaszoló törmelékhalom előtt. „Semmi se maradt a lakásból, ablak, ajtó se. Csak a törmelék” – mondja rezignáltan a 65 éves férfi. Várja a törmelékeket elhordó önkormányzati teherautót, de még jó darabig várhat. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"263837","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]  Az egyik szomszédos épületben, a harmadik emeleten, egy férfi és gyerekei takarítják a törmeléket, porfelhőt kavarva az utcában. Távolabb Imadeddin asz-Szuda vegyeskereskedő ismét kirakja a retket és az almát. „Két hónapja az ember félt a kirakodóhely közelében maradni, nehogy megsebesüljön a bombázásokban. Manapság a tálcák ismét tele vannak és az árak 75 százalékot estek” – mondja a 37 éves férfi. „A biztonság a legfontosabb, mindent újra lehet építeni” – mondja a jövőről.