Új típusú antiszemitizmusról kezdődött vita Németországban

Németországban széles körben bírálták a hatóságokat, amiért eltűrték az utóbbi hetek Izrael-ellenes tüntetéssorozatának első hullámában megjelent antiszemita plakátokat és rigmusokat. Az iráni eredetű al-Kudsz (arabul: Jeruzsálem) napjára időzített második hullám előtt viszont a rendőrség külön felhívta a demonstrációk szervezőinek figyelmét arra, hogy azonnal közbelépnek, ha meghallanak erőszakot dicsőítő, és/vagy zsidóellenes rigmusokat, meglátnak ilyen tartalmú feliratokkal ellátott transzparenseket, vagy zászlók, bábuk, egyéb tárgyak égetését tapasztalják.  

Aki a törvényeket megsértve "beleköt a zsidóságba, az a német jogállammal találja szemben magát" - nyilatkozott Heiko Maas igazságügyi miniszter, nyomatékosítva a rendőrségi figyelmeztetéseket. A július végén tartott tüntetéseken így jóval kevesebb antiszemita megnyilvánulás fordult elő, és nem történt nagyobb rendbontás, de akkor már nagyban zajlott a diskurzus az új típusú antiszemitizmusról a lapokban, rádiókban, televíziókban és internetes fórumokon.

Az egyik fő álláspontot a legvilágosabban talán Joachim Gauck államfő fogalmazta meg, aki abból a tényből indult ki, hogy az Izrael-ellenes tüntetéseken jellemzően török, arab, vagy iráni bevándorló családból származó fiatalok vesznek részt. A "külföldi társadalmakból importált, új antiszemitizmus éppen úgy tűrhetetlen, min a hazai, őshonos antiszemitizmus" - emelte ki egy nyilatkozatában a német szövetségi elnök. 

A Die Welt című lap pedig egy kommentárjában annak tulajdonította az "újgenerációs" zsidóellenesség megjelenését, hogy a németországi muzulmán vallású közösség egy része nem fogadja el, hogy az államot illeti meg az erőszak monopóliuma, és nem fogadja el a plurális társadalom játékszabályait sem. A "következmények drasztikusak", hiszen azt látni, hogy "felheccelt Hamász-pártiak uszító lózungokat üvöltenek és vadásznak az övéktől eltérő véleményt valló emberekre", az Izraellel szembeni kritika pedig "nyakig merül az antiszemitizmusban" - írta a Die Welt.

A konzervatív lap tulajdonosa, a Springer vezető kiadványánál, a Bildnél belső konfliktust is okozott ennek a gondolatmenetnek a továbbvitele. A Bild vasárnapi száma, a külön szerkesztőséggel működő Bild am Sonntag főszerkesztő-helyettese egy kommentárban úgy vélekedett, hogy a muzulmán vallás hátráltatja a társadalmi integrációt. Ezt a megjegyzést a két újság közös honlapján még aznap visszautasította a Bild főszerkesztője, hangsúlyozva, hogy nem lehet általánosító módon megítélni a muzulmán vallást, és "átléphetetlen választóvonalat kell húzni az muzulmán vallás és az iszlamista ideológia közé".

A diskurzusban kibontakozó másik fő álláspont szerint az utóbbi hetekben tapasztalható németországi antiszemita megnyilvánulások mind visszavezethetők a régen ismert zsidóellenes előítéletekre, ezért nem lehet új jelenségről, újfajta antiszemitizmusról beszélni. 

A főleg történészektől, társadalomtudósoktól hallható és olvasható gondolatmenetben rendre előkerülnek az utóbbi évek felmérései is, amelyek szerint a német lakosság 15-20 százalékára jellemző a legalább csekély mértékben zsidóellenes világkép. Ez nemzetközi összehasonlításban nem kiemelkedő, hosszabb időtávot tekintve pedig csökkenő tendenciát mutat a zsidóellenes beállítottságúak aránya - mutatnak rá a szakértők, hozzátéve, hogy az antiszemitizmus terjedése helyett inkább  fokozott érzékenység  tapasztalható a közéletben, a politikában és a nyilvánosságban, ami történelmi okokkal magyarázható, nagyon indokolt, és helyes, hogy így van.