Ügynökőrület Magyarországon

A történész ezt annak kapcsán közölte, hogy csütörtökön olyan érdeklődés nyilvánult meg internetes oldaluk iránt, hogy alig lehetett őket elérni. A honlap látogatói túlnyomórészt arra voltak kíváncsiak, hogy az intézet frissen publikált kutatásai szerint ki volt jelen ügynökként az újratemetésen.
    Véleménye szerint "nem kell egyetlen személyt sem kiemelni a hálózati személyek közül", mert a rendszerváltás egyik emblematikus rendezvényén nem ők voltak a fontosak, sőt "méltatlan lenne közülük bárkit is megemlíteni", mert ők csak "lábjegyzetei voltak ennek a történetnek".
    Mint mondta, az akkori Belügyminisztérium "félelemből befolyásolni akarta" ezt a felemelő eseményt, pedig nem volt mitől félni, mert ez egy "katartikus rendezvény volt", ahol nem kellett számolni rendzavarással.
    Rainer M. János a mai közbeszédet illetően jellemzőnek nevezte, hogy a közvélemény ennyire "hisztérikusan reagál" minden újabb, ügynököket megnevező információra. Ez a demokratikus deficitnek tudható be, annak, hogy 20 éve "elmondatlan ez az ügy", hiszen az ügynökmúltról teljes lista eddig még nem került a nyilvánosság elé.
    A szakember rámutatott: ezért fordulhatott elő, hogy annyira nagy volt az érdeklődés új internetes oldaluk iránt, hogy lefagyott a rendszer. Az egyik internetes hírportál felajánlotta segítségét, hogy az érdeklődést ki tudják elégíteni - jegyezte meg.
    Az általuk a honlapra érintettként kirakott nevekkel kapcsolatban megjegyezte: ők nem az ügynöktörvény, hanem pontosan körülhatárolható történészi elvek alapján hozták nyilvánosságra neveiket, ami azt jelenti, hogy a hálózati szerepvállalásnál az esett perdöntően latba, hogy kerültek-e elő róluk "releváns iratok".
    Ezek az iratok többek között az úgynevezett 6-os kartonok, amelyek a hálózati nyilvántartásba vételről tanúskodnak. Ha ezek 1989. június 16-án "ki voltak töltve, értelmezhetők voltak, és nem zárták le azokat", ami azt jelenti, hogy az illető az újratemetés időpontjában "érintett volt" az állambiztonsági hálózat embereként - mondta.
    Arról is beszélt, hogy kutatásaik során kifejezetten az állambiztonsági szervek iratait őrző Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumaira hagyatkoztak. Megemlítette, hogy az ügynökökről szóló iratokat 1945-1989 között folyamatosan, rutinszerűen selejtezték, ráadásul a rendszerváltáskor kampányszerűen folyt az iratmegsemmisítés.
    Ungváry Krisztián történész az MTI megkeresésére elmondta: Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére az akkori ellenzék teljes létszámban kivonult, így a hatalom is mozgósította az összes olyan ügynököt, aki a politikai ellenzékkel foglalkozott.
    Nagy Imre újratemetésén a beszervezettek feladata az volt, hogy az eseményt az "állambiztonság intuíciói" alapján megfelelően kontrollálják - mondta.
    A történész szerint 1989-ben már nem volt olyan könnyű az embereket beszervezni, mint korábban, bár akkor sem volt ez teljesen lehetetlen, de ezeknek az embereknek a zöme sokkal - akár, mint Bárándy György esetében, évtizedekkel - korábban kezdte "karrierjét" hálózati személyként.
    Erről eléggé nyilvánvaló bizonyítékok maradtak fenn, például az állambiztonság hálózati nyilvántartása, valamint egyeseknél, mint Bárándy György, a kötetek, amelyeket "teleírogatott" - tette hozzá.
    A történész hangsúlyozta, hogy a magyar emberek nagy része megtagadta az együttműködést, tehát azok, akik vállalták a beszervezést, a lakosságon belül egy "törpe kisebbség voltak".
    Az 1956-os Intézet csütörtökön indított el új internetes tartalomszolgáltatását a www.rev.hu/89 oldalon, amelyen bemutatják Nagy Imre és mártírtársai újratemetését az előzményekkel és a visszhanggal együtt. Videofelvételeket is bemutatnak az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásairól, amelyeken az újratemetés módját vitatták meg.
    A honlapon közzétett adatok szerint 1989-ben ügynöki munkát végzett többi között Bárándy György ügyvéd, Bereczki Vilmos a Független Kisgazdapárt egyik újjáalakítója, Bohó Róbert, a Nagy Imre-perben tanúként kihallgatott filmrendező, Droppa György, a Zöld demokraták elnöke, Érsek Iván újságíró és Győri Béla, a MIÉP szóvivője (aki a hálózati munkatársak legmagasabb rangjáig, a titkos munkatárs tisztségig jutott).
    Rajtuk kívül szerepel a honlapon az ügynökök között Incze Miklós történész, Kenessei András író, művészettörténész, Kurucz János újságíró, utazásiiroda-tulajdonos, Lugossy Gyula író, Nógrádi György közgazdász, biztonságpolitikai szakértő, Papp Márió újságíró, Tőke Péter újságíró, az egykori Reform című hetilap főszerkesztője, Vörös Vince, a Független Kisgazdapárt örökös tiszteletbeli elnöke, az Országgyűlés egykori alelnöke.
    Droppa György az MTI-hez eljuttatott közleményében cáfolta, hogy besúgóként dolgozott volna, egyúttal azt követelte az 1956-os Intézettől, hogy "mutassa be bizonyítékait (...), mutassák be a beszervezési okiratokat, (...) vagy számoljanak be egyetlen egy olyan esetről, mikor a titkosszolgálatok, vagy bármilyen más szerv könnyítette az életem".
    Kurucz János az index hírportálnak azt nyilatkozta: 1977-ben valóban aláírt a kémelhárításnak, majd átkerült a belső elhárításhoz, "de nem súgott be senkit, nem ártott senkinek".
    Bárándy György azt nyilatkozta: nem működött együtt az állambiztonsággal, de azt nem tagadta, hogy néha megkeresték "ezzel vagy azzal". Egy példát is említett: "a francia nagykövet megkért, hogy kérdezzem meg, mi van az egyházügyi hivatalban", amit teljesített is.