Távozik posztjáról a török miniszterelnök

A miniszterelnök szerda este Recep Tayyip Erdogan török elnökkel, csütörtök délelőtt pedig az AKP Központi Végrehajtó Bizottságával egyeztetett a kérdésről.

    Az AKP alapszabályának értelmében Davutoglu nem lehet miniszterelnök, ha nem ő a párt elnöke.
    Davutoglu hangsúlyozta lojalitását Recep Tayyip Erdogan iránt.  Úgy fogalmazott, hogy soha nem mond egy rossz szót sem az államfőre, akinek a barátságát mindennél többre értékeli. "Az ő családja az én családom is" - jelentette ki. Davutoglu 2014. augusztus 28-án vette át a pártelnöki tisztséget Erdogantól az AKP rendkívüli kongresszusán.
    Úgy értékelte, hogy miniszterelnökként mind a kormányt, mind a pártot viharos időszakban tartotta egyben. Az eltelt 20 hónap Törökország sikeres időszaka volt, amelyben kormányfőként mindig helyesen cselekedett. Arra kérte a kollégáit, hogy kerüljék el az AKP hasadását. "Nem haragszom a munkatársaimra, a tszakadás elkerülése érdekében hoztam ezt a döntést" - hangsúlyozta.
    Saját munkájával kapcsolatban azt emelte ki, hogy meghozta a szükséges lépéseket a leendő alaptörvény megalkotásához. Bízik abban, hogy, hogy az új alkotmány hamarosan hatályba is lép - tette hozzá.
    A politikus reményét fejezte ki, hogy a török állampolgárokkal szembeni uniós vízumkényszer eltörlése hamarosan megvalósul.
    Davutoglu képviselőként dolgozik majd tovább az AKP-ben, amelynek egyik alapítója Erdogan.
    Értesülések szerint az elmúlt hetekben egyre erősebbé vált a viszály Erdogan és Davutoglu között. Az államfő végrehajtó elnöki rendszert kíván bevezetni országában, amelyet Davutoglu nem  támogat teljes mértékben.  A fennálló parlamentáris berendezkedés mellett az elnök jogköre szimbolikus.
    Megfigyelők szerint Davutoglu döntése olyan miniszterelnök számára nyit utat, aki majd határozottan segíti Erdogannak a leendő alaptörvényre és az elnöki rendszerre irányuló terveit.
    Ahmet Davutoglu 2009 és 2014 között Törökország külügyminisztere is volt. Magas szinten beszél angolul, németül, malájul, valamint arabul. A 90-es évek elején alapítója és vezetője volt az egyik malajziai egyetem politika-tanszékének, az évtized második felében pedig a Yeni Safak című kormánypárti napilap több mint 200 cikke jegyezte a nevét.