Szakértők a német elnök lemondása utáni helyzetről

A szakértő az MTI-nek pénteken úgy nyilatkozott, Christian Wulff lemondása "a levegőben volt", hiszen egyre halmozódtak kínos ügyei a házvásárlásra felvett magánkölcsönével, ingyenes nyaralásával és az állami pénzből tartott lobbirendezvényekkel kapcsolatban. Angela Merkel - akinek párttársa a korábban alsó-szászországi miniszterelnök Wulff - sokáig kiállt mellette - idézte fel. Emlékeztetett ugyanakkor arra is, hogy a sokasodó bírálatok hatására Christian Wulff már jelezte, ha nem élvezi a nép bizalmát, akkor "nyilvánvalóan le kell vonnia a konzekvenciákat, és ennek a pillanata ma érkezett el" - idézte fel.
Mint mondta, a német alkotmány értelmében ha az államfő mandátumának lejárta előtt lemond, 30 nap alatt kell új elnököt találnia az 1200-1300 tagú, úgynevezett szövetségi közgyűlésnek, amely a Bundestag, a német alsóház képviselőiből és a tartományok által jelölt küldöttekből áll. A kormánypártok ebben a "kibővített parlamentben" nem lesznek többségben, a kancellár ezért is nyilatkozott úgy, hogy olyan jelöltet kell találniuk, aki minden párt bizalmát elnyeri - emelte ki.

Kiss J. László a lehetséges jelöltek között említette Wolfgang Schäuble (CDU) pénzügyminisztert, Norbert Lammertet, (CDU) a Bundestag elnökét, Klaus Töpfer (CDU) korábbi környezetvédelmi minisztert, Joachim Gauckot, az NDK polgárjogi mozgalmának egyik vezető alakját, aki már 2010-ben is államfőjelölt volt, és Andreas Vosskuhlét, a német Alkotmánybíróság elnökét.
Christian Wulff lemondása után megkezdődik az egyezkedés az utódjáról, addig az elnöki teendőket átmenetileg Horst Seehofer (Keresztényszociális Unió, CSU) a Bundesrat, a törvényhozás felsőházának elnöke, bajor miniszterelnök látja el.

A szakértő véleménye szerint Christian Wulffnak aligha van már lehetősége a politikai pálya folytatására, még Alsó-Szászországban sem, ahonnan Berlinbe érkezett, hiszen ott már a CDU egy másik politikusa, David McAllister a miniszterelnök. így "oda nem vezet vissza út". Christian Wulff valószínűleg "eltűnik a közéletből", és inkább a gazdasági életben helyezkedhet el - mondta.

A német szövetségi elnök pénteken mondott le hivataláról. Christian Wulff a távozását indokolva hangsúlyozta: az ország és a világ előtt álló feladatok megoldásához "széles többség" támogatottságával és bizalmával rendelkező államfőre van szükség, az utóbbi időszak fejleményei azonban megmutatták, hogy ez a bizalom "tartósan korlátozott", emiatt pedig nem lehetséges az államfői munka folytatása.

A kereszténydemokrata politikus azt követően jelentette be lemondását, hogy a hannoveri ügyészség csütörtökön a törvényhozáshoz fordult az államfő mentelmi jogának felfüggesztését kérve.

Christian Wulff december közepe óta bírálatok kereszttüzében áll gazdag vállalkozókhoz fűződő kapcsolatai miatt. Az ügyészség is egy ilyen kapcsolattal összefüggésben kérte mentelmi jogának feloldását, azzal a céllal, hogy vizsgálatot kezdhessen, mert felmerült a jogtalan előnyszerzés gyanúja.

Angela Merkel pénteken a német szövetségi elnök lemondását követően közölte: a kormány arra törekszik, hogy politikai oldalakon átívelő együttműködéssel találják meg Christian Wulff utódját, a következő államfő többpárti jelölt legyen.

A kancellár a közszolgálati televízióban élőben sugárzott beszédében leszögezte: a konzervatív-liberális kormánykoalíció csupán tanácskozik a lehetséges államfőjelöltről, a végső döntést pedig ellenzéki pártokkal, a szociáldemokratákkal (SPD) és a Zöldekkel közösen kívánják meghozni. 

"Azzal a céllal tárgyalunk, hogy közös jelöltet tudjunk javasolni a Német Szövetségi Köztársaság következő elnökének megválasztásához" - mondta Merkel. Nem említette a volt NDK állampártjának utódszervezetéből alakult Baloldal nevű, parlamenti frakcióval ugyancsak rendelkező pártot.

Sigmar Gabriel, az SPD elnöke a kancellár nyilatkozatára reagálva hangsúlyozta: pártja készen áll az "új kezdetre", a közös jelölt állítására. A szociáldemokraták "már hónapok óta" javasolják ezt a megoldást, amely Christian Wulff távozásával "végre lehetővé vált". Az SPD számára nem az számít, hogy a következő államfő mely politikai oldalhoz tartozik, hanem az, hogy a jelölt alkalmas legyen az államfői tisztség "megrendült tekintélyének helyreállítására" - hangoztatta.

A Zöldek részéről pénteken kora délutánig nem érkezett egyértelmű válasz a kancellár ajánlatára, a párt csupán annyit közölt, hogy a távozással Wulff "igen kínos vitáktól kímélte meg" Németországot.

Wulff pénteken délelőtt jelentette be lemondását, utódát 30 napon belül kell megválasztani. Az első hírek szerint a koalíció a lehető leggyorsabban le akarja zárni az ügyet, így már szombaton kezdődnek az egyeztetések a kereszténydemokrata pártot (CDU) vezető kancellár, Horst Seehofer, a bajor testvérpárt (CSU) elnöke, valamint Philipp Rösler, a liberális FDP vezetője részvételével, és hamarosan tárgyalásokat kezdenek az SPD-vel és a Zöldekkel. 

Wulff azt követően jelentette be távozását, hogy a hannoveri ügyészség csütörtökön a törvényhozáshoz fordult az államfő mentelmi jogának felfüggesztését kérve. A kereszténydemokrata politikus december közepe óta bírálatok kereszttüzében áll gazdag vállalkozókhoz fűződő kapcsolatai miatt. Az ügyészség is egy ilyen kapcsolattal összefüggésben kérte mentelmi jogának feloldását, azzal a céllal, hogy vizsgálatot kezdhessen, mert felmerült a jogtalan előnyszerzés gyanúja.

A Wulffra nehezedő nyomás erősödésével párhuzamosan az utóbbi hetekben számos találgatás is megjelent a lehetséges utódokról. Többen a legutóbbi, 2010-es államfőválasztáson az SPD és a Zöldek által jelölt Joachim Gauck párton kívüli evangélikus lelkészt, keletnémet polgárjogi harcost, a volt NDK állambiztonsági iratait kezelő hivatal első vezetőjét tartják leginkább esélyesnek a posztra. Gabriel a pénteki nyilatkozatához hasonlóan korábban is többször hangsúlyozta, hogy pártja nem ragaszkodik a szociáldemokráciához kötődő jelölthöz. Esélyesnek tartják még többek között a jobb- és baloldalon egyaránt köztiszteletnek örvendő Norbert Lammertet, a Bundestag CDU-s elnökét és az ugyancsak széles körben elismert Thomas de Maiziere védelmi minisztert (CDU).

A német államfő lemondása nemcsak a legmagasabb közjogi méltóság hivatalára jelent csapást, de Angela Merkel kancellárra is, aki 2010 tavaszán egymaga döntött a szintén váratlanul távozott előző szövetségi elnök utódának kijelöléséről.

Christian Wulff körül hetek óta fogyott a levegő, a végső lökést a hannoveri ügyészség csütörtök esti közleménye adta meg. A mentelmi jog feloldását célzó ügyészségi lépés példátlan az államfői hivatal 63 éves történetében - Wulff ezt inkább nem várta be, hanem önként távozott posztjáról.

A lemondás egy két hónapja dúló küzdelem végére tesz pontot. A sajtó - nevezetesen a legnagyobb példányszámú országos német napilap, a Bild - december közepén szellőztette meg Wulff lakásvásárlási kölcsönét. Ez elindította azt a lavinát, amely végül képletesen szólva maga alá temette a magas, jó kiállású kereszténydemokrata politikust.

Wulff távozása a politika színpadáról csak azoknak meglepetés, akik alábecsülik a német sajtó és a közvélemény erejét. A gyanús ügyek napvilágra kerülése - amelyben nagy szerepet játszottak helyi és országos lapok -, az államfő által "szalámizva", szeletenként beismert kínos tények súlya végül már akkora nyomással nehezedett a szövetségi elnökre, hogy jobbnak látta bedobni a törülközőt. A döntő lökést ehhez kétségkívül a hannoveri ügyészség csütörtök esti közleménye adta meg. Arra, hogy jogosulatlan előnyszerzés, illetve előnyhöz juttatás gyanúja miatt a hatóság kezdeményezi a szövetségi elnök mentelmi jogának felfüggesztését, még nem volt példa az NSZK és az államfői hivatal 63 éves történetében. Egy ilyen lépés, majd az azt követő ügyészségi vizsgálat nehezen jóvátehető kárt okozott volna a legmagasabb közjogi méltóság tekintélyének - vélik megfigyelők.

A szövetségi elnök lemondása kínosan érinti a német kancellárt is. Angela Merkel ugyanis pártja korifeusaival sem konzultálva, más személyi javaslatokat figyelmen kívül hagyva jelölte az államfői posztra Wulffot, amikor 2010 májusában váratlanul lemondott az előző elnök, Horst Köhler.

Merkel igazi macchiavellista módra cselekedett, húzásának mozgatórugója egybehangzó vélekedés szerint az volt, hogy megszabaduljon azoktól a CDU-n belüli vetélytársaitól, akik középtávon veszedelmessé válhattak (volna) pártelnöki és kancellári pozíciójára. Wulffnak - aki akkor már hét éve állt az alsó-szászországi tartományi kormány élén, s általános megítélés szerint az uniópárt "fiatal vadjai", tartományi "fejedelmei" közé tartozott - az államfői posztra történt jelölésével Merkel az utolsó potenciális vetélytársától is megszabadult. Már korábban "kilőtte" Günther Oettinger baden-württembergi miniszterelnököt, akiből energiaügyi EU-biztost csinált Brüsszelben. Tovább két riválisa közül Jürgen Rüttgers észak-rajna-vesztfáliai kormányfőt a 2009. májusi tartományi választáson elszenvedett súlyos vereség takarította el az útból, míg a negyedik vetélytárs, Roland Koch hesseni miniszterelnök 2010 tavaszán önként távozott a politikából, az üzleti életben folytatva pályafutását.

Az önkényesen hozott személyi döntés utólag bumerángnak bizonyult. Ennek tudatában van maga Merkel is, aki 2010 májusában lesöpörte az asztalról a pártvezetőségnek azt a tétova kezdeményezését, hogy a tapasztalt, veterán Wolfgang Schäuble, a szövetségi kormány akkori belügyminisztere legyen a CDU/CSU jelöltje az államfői tisztségre. Akkor az ellenzéki pártok közül a szociáldemokraták és a Zöldek a Stasi-irattár korábbi vezetője, Joachim Gauck mögött sorakoztak fel. Jelöltjük olyannyira elfogadott volt még az ellentábor soraiban is, hogy a szövetségi közgyűlésben - ez a testület választja meg a német államfőt - Wulff végül csak a harmadik szavazási fordulóban kerekedett felül vetélytársán.

A szövetségi elnök december óta húzódó afférja során Merkelt megcsalta politikai szimata. Hiába lett egyre zajosabb a hullámverés Wulff ilyen-olyan gyanús ügyei körül, a kancellár rendre "teljes bizalmáról", majd "maximális bizalmáról" biztosította azt az embert, akit az ő akarata juttatott a legmagasabb közjogi tisztségbe. A hannoveri ügyészség csütörtöki bejelentésére viszont nem reagált a kancellári hivatal; tapasztalt megfigyelők ebben már annak a jelét látták, hogy Merkel is "kihátrál" Wulff mögül. Utóbbinak pedig így nem maradt más választása, mint a távozás a Bellevue kastélyból.

Merkel a jelek szerint tanult a Wulffnak köszönhetően elszenvedett kudarcból. Erre enged következtetni az a pénteki sajtótájékoztatóján elhangzott kijelentése, amely szerint az ellenzékkel történő egyeztetés útján kíván jelöltet állítani az államfői posztra. Nem kizárt, hogy ismét szóba kerül az országos tekintélynek és népszerűségnek örvendő Gauck személye. Őt már 2010 júniusában is számos konzervatív küldött támogatta voksával a szövetségi közgyűlésben megrendezett választás első, majd második fordulójában.

Egy konszenzusos államfő mindenképpen jót tenne a német társadalomnak és a politikai osztálynak. Először és utoljára 1989-ben volt példa arra, hogy az akkor ellenzékben lévő szociáldemokraták nem állítottak ellenjelöltet a második mandátumáért ringbe szálló, először a CDU színeiben megválasztott elnökkel szemben. Az illetőt Richard von Weizsäckernek hívták. Emberségével, polgárközeli magatartásával, a múlt kollektív bűneiért érzett és mutatott őszinte megbánásával, az egykori ellenségek felé kinyújtott békejobbjával bel- és külföldön a legnépszerűbb államfője lett Németországnak. Wulff csetlése-botlása után ismét ilyen karakterű elnökre volna szüksége az országnak, a németeknek.