Skócia elszakadóban, kisebb lehet az EU

Csütörtökön ritka történelmi pillanat szemtanúi lehetünk. Egy nemzetnek vagy országrésznek csak ritkán adatik meg, hogy demokratikus népszavazás útján eldönthesse, független akar-e lenni. Európában ilyenre utoljára a Balkánon és a posztszovjet térségben volt példa (Montenegró 2006-ban szakadt el Szerbiától), azóta főként a külvilág által el nem ismert referendumokat tartottak (legutóbb pl. a Krímben).

„Skóciának független államnak kellene lennie?” – erre a kérdésre kell válaszolnia 4,3 millió választókorú (16 évnél idősebb) skóciai lakosnak csütörtökön. Az eddigi felmérések szerint enyhe többségben vannak a nemmel voksolni szándékozók, ám egyre több a függetlenségpárti – így szinte lehetetlen megtippelni a végeredményt.

Szavazásra a Skóciában élők jogosultak, ráadásul a nem brit, de uniós állampolgárok is: így a külföldi munkavállalók alkothatják a mérleg nyelvét – pl. a szavazásra jogosult 33 ezer lengyel.

A sikeres népszavazáshoz elég a sima többség, ha 50 százalékot plusz egy szavazatot kap a „nem” válasz, marad az eddigi unió Angliával, Walesszel és Észak-Írországgal. Ebben az esetben minden marad a régiben, ám ha győznek az igenek, olyan folyamat indul be, amelynek sok fontos részletét még senki sem látja.

Kivált az EU-ból, majd csatlakozik?

Ez nem csak azért van, mert egy állam létrehozása mindig bonyolult művelet, előre nem látható problémákkal. Nagy-Britanniából már vált ki ország (Írország 1921-ben), ám ez lenne az első eset, hogy az Európai Unióból kiválik egy állam.

Az EU hivatalosan nem kíván beleszólni a népszavazásba, ám már jelezte, hogy ha valaki kiválik egy uniós államból, az nem lehet automatikusan az EU tagja, hanem az elejétől végig kell járnia a csatlakozási folyamatot – a függetlenségpártiak egy része ezt is közvetett nyomásgyakorlásnak tartja. Mivel Skóciában az uniós joggal kompatibilis brit jog érvényes, elvileg gyorsnak kellene lennie a csatlakozási eljárásnak, ám néhány EU-tagország már jelezte, megvétózná a felvételt. A csatlakozáshoz ugyanis szükséges az összes uniós tag beleegyezése – a spanyolok pedig saját függetlenedő régióik (Katalónia, Baszkföld – lásd alsó cikkünket) miatt nem engednék a skótokat az EU-ba.

Skócia függetlenedésével – ez 2016-tól lenne esedékes – megszűnne az ország kollektív védelme is, ha NATO-tagok akarnának lennie, csatlakozni kellene a szövetséghez.

Miért mennének?

Skócia viszonylag rövid ideje, csak 307 éve része az Egyesült Királyságnak, az írekkel ellentétben sokáig nem is akartak függetlenedni. Ennek oka főként abban keresendő, hogy a skótok sokáig elégedettek voltak a közös államban. Az 1707-ben kimondott unió idejében Skócia katasztrofális gazdasági helyzetben volt, a fellendülés reménye miatt adta fel korábbi függetlenségét. Az egyesülési törvény pedig garantálta az oktatáspolitika önállóságának, a skót jogrendnek, illetve a skót presbiteriánus egyháznak a továbbélését.

Az egyesülést követő két évszázad meghozta a skót társadalomnak a várt gazdasági prosperitást, amely egyben a brit állam iránti lojalitást is biztosította, létrehozva és folyamatosan erősítve a skótokban a brit identitást. A 19. századi nemzeti forradalmak és az ipari fejlődés korában nem alakult ki a skót tömegnacionalizmus, a skótok a 20. század második feléig felülreprezentáltak voltak az állami adminisztrációban és a hadseregben is.

Mindez az 1970-es években változott meg. A gazdasági nehézségek aláaknázták a brit identitást, a helyzetet csak tovább rontotta, hogy az akkor felfedezett északi-tengeri földgáz- és olajmezők kitermeléséből származó haszon, amely a gazdasági fellendülés lehetőségét hordozta magában, nem a skótokat, hanem a brit állam költségvetését gyarapította. A 80-as évek thatcheri reformjai is negatívan érintették a tartományt.

Részleges autonómia

1979-ben népszavazást írtak ki az önálló skót parlament megalakításáról: az alacsony részvétel miatt ez akkor még kudarcot vallott, ám 1998-ban a többség már beleegyezett. Azóta Skóciának részleges autonómiája van: a skót parlament viszont nem szuverén, mivel a brit törvényhozás módosíthatja és meg is szüntetheti önkormányzati jogait.

A helyi parlament által hozott törvények néhány ponton azonban már eltéréseket okoztak a királyság többi részéhez képest, például a közszolgáltatásokban. Skóciában ingyenes az egyetemi oktatás és az idősellátás, miközben mindenütt máshol fizetni kell ezekért. Skócia megtiltotta a dohányzást nyilvános helyeken.

Brit presztízsveszteség

Míg Skócia számára az önállósulás az ismeretlenbe való huppanást jelentené – pl. nem tudni, milyen pénzneme lenne az országnak, emellett kérdéses, a pénzügyi és gazdasági szereplők hogyan reagálnának a függetlenségre: több nagy cég már jelezte, hogy áttenné székhelyét Londonba –, Nagy-Britannia megmaradó része számára pedig súlyos presztízsveszteséget okozna a döntés.

Az egykori vezető világhatalom elvesztené területe egy jelentős részét, többen megkérdőjelezhetnék az ENSZ-ben vagy EU-ban elfoglalt pozícióját, súlyát is. Az ország elvesztené kőolaj- és földgázlelőhelyek túlnyomó többségét, valamint a nagyhatalmi státuszát biztosító atom-tengeralattjáróinak támaszpontját is (a fegyverek átköltöztetése rendkívül költséges lenne).

A referendum eredménye Skócia esetleges csatlakozásán túl egy másik ponton is érintené az uniót. A brit miniszterelnök korábban azt ígérte, Nagy-Britanniában 2017-ben népszavazást tartanak az EU-ból való kilépésről: Skócia függetlenedése esetén nagyobb lenne az esélye a britek kilépésének.

A skót igennek komoly brit belpolitikai hatásai is lennének: Skócia hagyományosan a Brit Munkáspárt fellegvára, a függetlenséggel nehéz helyzetbe kerülne az ottani baloldal. Ráadásul az angoloknak, ha meg is ússzák a mostani skót referendumot, jó eséllyel a jövőben még szembe kell nézniük a témával: a skót függetlenségi gondolat ugyanis főként a fiatalabb generáció körében népszerű.

Emellett a következő évtizedekben Észak-Írország is elszakadhat. A tartomány társadalmilag hagyományosan két nagy részre oszlik: az uniópárti protestánsokra és az Írországhoz csatlakozni vágyó katolikusokra. Demográfiai okokból folyamatosan nő a katolikus lakosság arányszáma – amint többségbe kerülnek (ez egy-két évtized kérdése), valószínűleg ott is népszavazást tartanak az elszakadásról.