Sehol sem maradt olyan népszerű Obama, mint Európában

 

Mint az SVKK által az MTI-hez eljuttatott elemzésben a kutató kifejti, a globális és regionális kihívások kezelését illetően az Obama-kormányzat tisztában van azzal, hogy Washington számára továbbra is Európa az első számú és legkézenfekvőbb partner. Igaz, hogy a globális kérdésekben egyre nélkülözhetetlenebb a kapcsolatépítés Kínával és más felemelkedő országokkal, de semmilyen más állammal vagy államszövetséggel nem annyira hasonlóak a hosszú távú stratégiai érdekek, mint az európai szövetségesekkel - mutatott rá.Kiemelte, bár Obama kétségtelenül kevesebb figyelmet fordított Európára, különösen annak keleti felére, mint azt sokan várták, ez nem jelentette, hogy ne tartott volna igényt nagyobb európai szerepvállalásra a közös kihívások kezelésében. Több elemző szerint Washington Ázsia felé fordulása hűen szemlélteti Európa helyi értékét az amerikai politikában. Megállapította: a biztonságpolitikában ugyanakkor a közel-keleti kérdésben, az iráni nukleáris program ügyében, valamint az arab tavasz kezelésében rég nem látott szoros amerikai-európai együttműködés jellemezte az időszakot. Az afganisztáni háború tehermegosztásának kérdésében Obamának hasonló problémákkal kellett megküzdenie a NATO-ban, mint elődjének, George W. Bush-nak - emlékeztetett. Rámutatott, hogy az elnök által meghirdetett csapaterősítést nem minden szövetséges támogatta, és a 2001 óta húzódó háborúban az amerikai kormány helyesen érzékelte, hogy fogy a szövetségesek türelme és erőforrásaik kiapadnak, a 2014-es kivonulásra vonatkozó céldátum tehát az ő érdekeiket is tükrözte.Az euróválság kezelésében Obama lényegében a dél-európaiak és Francois Hollande francia elnök elképzeléseit támogatta a szigorú németekkel szemben - idézte fel. A gazdasági-pénzügyi kérdések beemelése a legfontosabb politikai témák közé természetesen elsősorban a válság súlyát jelezte, nem a transzatlanti együttműködés elmélyülését. Az Egyesült Államok mozgásterét is behatárolja a növekvő amerikai államadósság, a magas költségvetési deficit és az alacsony gazdasági növekedés - tette hozzá.Hangsúlyozta, hogy az euróválság és az annak következtében a tagállamok között kibontakozott viták Európa-politikájuk újragondolására is késztethetik az amerikai döntéshozókat. A korábbi években az Egyesült Államok olyan laza európai integrációban volt érdekelt, amelynek tagja a megbízható szövetséges Nagy-Britannia, kapuja nyitva áll a kelet-európai államok előtt, és tagja lehet Törökország is. Ám azt Washingtonban is világosan látják, hogy a válság jellege újfajta integrációt igényelne, amelyből a jelek szerint Nagy-Britannia nem kér, több déli és kelet-európai állam is kimaradhat belőle, Törökország csatlakozása pedig távolabbnak tűnik, mint valaha.A szakértő szerint az Európa-politika alakítását befolyásolta az orosz-amerikai viszony is. Az elmúlt négy évben kiegyensúlyozottabbak voltak a kapcsolatok a korábbiakhoz képest, de stratégiai áttörésről nem lehet beszélni. Emlékeztetett arra, hogy a líbiai háború és a szíriai fejlemények mély ellentéteket szítottak Washington és Moszkva között. A közel-keleti változások eltérő megítélése felszínre hozta az alapvető stratégiai érdekellentéteket nemcsak a régióval, hanem az előnyben részesített politikai berendezkedésekkel és a normákkal kapcsolatban is. A Dimitrij Medvegyev államfő modernizációs elképzeléseihez fűzött amerikai remények pedig - amelyeknek külgazdasági és külpolitikai hozadékai is lehettek volna - Vlagyimir Putyin újbóli elnökké választásával szinte semmivé váltak - mutatott rá.Kiemelte, hogy Obamának kezdettől a tágabb közel-keleti térség látszott a legkockázatosabb külpolitikai régiónak. Az új elnök tevékenységét a közel-keleti politikával összefüggésben is hatalmas várakozás övezte: kampányában meghirdette a két háború lezárását, a kiegyezést a muzulmán világgal és az izraeli-palesztin békefolyamat fontos célként kezelését.Varga Gergely szerint az egyik legfontosabb kérdés az afganisztáni szerepvállalás jövője volt. 2008 végére rohamosan romlott az ország biztonsági helyzete, és Washington úgy értékelte, hogy a korábbi évek amerikai és NATO-erőfeszítéseinek korlátozott eredményeit is veszély fenyegeti. Emellett a 2001 óta tartó afganisztáni háború egyre népszerűtlenebbé vált az amerikai társadalomban, így világos volt, hogy belpolitikailag nem tartható fenn egy bizonytalan időtartamú katonai szerepvállalás. Ezért született az a döntés, hogy 2014 végére kivonják a csapatokat Afganisztánból.Mint Varga Gergely hangsúlyozta, az amerikai és az izraeli vezetők közötti feszültség végigkísérte Obama elnökségét, és ebben fontos szerepet játszott Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőnek az a törekvése, hogy kezdettől fogva igyekezett az iráni atomproblémát az amerikai-izraeli kapcsolatok legfontosabb kérdésévé tenni, és így elterelni a figyelmet a palesztin kérdés megoldatlanságáról. Obama egyik leglátványosabb külpolitikai fiaskóját az izraeli-palesztin béketárgyalások újraindításának kudarca jelentette - vélekedett elemzésében a szakértő.