Saját felelősségétől fél a Nyugat

Prága. Hogyan élnek a magyarok a szomszédos országokban? című, a Mladá Fronta Dnes tegnapi számában a státustörvényről szóló cikkében Bohumil Doležal cseh politológus megállapítja: „A magyarok hatalmas tömegei, amelyek a vitatható múltbeli döntések következtében a magyar állam határain kívül rekedtek, Magyarországon állandó belpolitikai feszültség forrásai. A szélsőjobboldali MIÉP támogatottsága növekszik. Az említett törvény olyan, kényszerhelyzetben született megoldás, amikor is a határok megváltoztatása lehetetlen, az érintett államok félnek attól, hogy politikai autonómiát adjanak a (náluk élő) magyaroknak.” A szerző szerint külön figyelmet érdemel az EU velencei bizottságának és általában az európai intézményeknek az állásfoglalása. „Ezeket továbbra is az az elképzelés uralja, hogy mindaz, ami még az I. világháború utáni status quóból megmaradt, az szent és sérthetetlen, még kozmetikai változtatások sem eszközölhetők.” A szerző megjegyzi, hogy a velencei bizottság állásfoglalása ugyan számos tanácsot tartalmaz, de figyelmen kívül hagyja a probléma történelmi hátterét. Elsősorban a nyugat-európai országokra jellemző, hogy egy zárt világban élnek, és nem tudatosítják, hogy a megoldatlan, rendezetlen problémák Közép- és Kelet-Európa integrációjával egyszer majd bumerángként üthetnek viszsza az Európai Unióra. A nagy nyugat-európai hatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia, mind a mai napig nem tudták feldolgozni a problémák előidézésében való részesedésüket. Egyébként nem csak magyar problémáról van szó, amelyet végül talán csak sikerül majd civilizáltan és békésen megoldani” – írja Doležal, s úgy vélekedik, hogy „a Nyugatnak a Balkánon tapasztalt tehetetlensége az imént taglaltnál veszélyesebb probléma”.