Öt tévhit az atombomba bevetéséről

Az Egyesült Államok 1945. augusztus 6-án atombombát dobott Hirosimára, majd há-rom nap múlva Nagaszakira. A 70. évfordulón a The Washing- ton Post összeállítást közölt öt tévhit eloszlatására.

1. Véget vetett a háborúnak

Világszerte sokan hiszik, hogy az atombombák ledobása kényszerítette rá Japánt a fegyverletételre augusztus 15-én. Azonban ennél összetettebb a dolog, a Szovjetunió augusztus 8-i hadüzenete ugyanis még a hirosimai atomtámadásnál is nagyobb megrázkódtatást jelentett Tokió számára, mert az oroszokkal megnemtámadási szerződést írtak alá. A két atomtámadás és a hadüzenet együtt győzte meg a japán vezetést a kapitulációról.

2. Félmillió katona élete

Harry Truman amerikai elnök írta memoárjában, hogy a hadsereg azt mondta neki, Japán megszállása félmillió amerikai katona életébe kerülne. Ez széles körben ismertté vált, ám a hadsereg számításai ezt nem támasztják alá. A katonai tervezés úgy vélte, a megszállás 40 ezer amerikai halálos áldozattal és 150 ezer sebesülttel járna. Truman a háború után megjegyezte, ha nem veti be az atombombát, és amerikai katonák tömegei halnak meg a Japán elleni invázióban, akkor a lakosság haragjával találta volna szemben magát.

3. Atombomba vagy megszállás

Általában úgy állítják be, hogy ez a két lehetőség volt, de létezett két másik. Demonstrálhatták volna az atom-bomba erejét úgy, hogy a japán megfigyelők szeme láttára egy lakatlan szigeten robbantják fel. Akkor azonban csak két atombombája volt az USA-nak, és egyiket sem akarta „elpocsékolni”. Az is járható út lett volna, ha Washington elfogadja a feltételekhez kötött kapitulációt. Japánt főként az érdekelte, hogy Hirohito császárt ne vonják felelősségre háborús bűnökért, ám Truman ragaszkodott a feltétel nélküli megadáshoz. A nem létező záradék mégis érvényesült. „Nem kívánom megalázni Hirohito császárt a népe előtt” – közölte Douglas MacArthur, a távol-keleti szövetséges erők parancsnoka. Hirohitót nem állították bíróság elé a tokiói perben (1946–1948), amelyben Japán vezetői felett mondtak ítéletet.

4. Figyelmeztették a lakosságot

Az amerikai sereg a hagyományos bombázások előtt röplapokat szórt szét a japán városok felett, figyelmeztetve a civil lakosságot. A megadásra felszólító 1945. július 26-i potsdami nyilatkozat után a röplapokon már az ország „teljes és azonnali elpusztítására” figyelmeztettek. Truman azt mondta, olyan pusztítás következik, amilyet még nem látott a világ. Ezért sokaknak az a benyomásuk keletkezett, hogy a civileket megfelelően figyelmeztették a nukleáris csapásra. Kifejezetten Hirosima és Nagaszaki lakosait azonban nem figyelmeztették. Az USA attól tartott, ha előre szól, a japánok lelövik a bombákat hordozó repülőgépeket.

5. Hidegháborús ütőkártya

A közvélekedés szerint Amerika abban bízott, hogy az atomtámadással azelőtt véget lehet vetni a háborúnak, hogy a szovjetek bevonulnának Japánba, emellett a bomba ledobása erődemonstráció volt a Szovjetunióval szemben. A valóságban csak a katonai szempontok játszottak szerepet. A parancs szerint a bombákat „azonnal le kellett dobni, mihelyst készen állnak”. Sokan remélték, hogy az atomfegyver diplomáciai ütőkártya lesz Moszkvával szemben, de James Byrnes amerikai külügyminiszter már 1945 szeptemberében arról panaszkodott, hogy az oroszok „akaratosak és nem félnek”. (MTI)