Olaszország

Olaszország az Európai Unió legközkedveltebb országa az európai polgárok körében. A csizma alakú ország háromezer éves történelmével, kultúrájával és világhírű konyhájával elkápráztat minden látogatót. Olaszország csak 1861-ben egyesült és a regionális jelleg még mindig él az olaszokban, akik először milánóiak, firenzeiek vagy nápolyiak és csak másodsorban olaszok.

Olaszország az EU alapító tagjai közé tartozik. Az állandó üzleti és politikai botrányok ellenére az 58 millió lakosú ország gazdasága az egyik legfejlettebb a világon. A gazdaságot húzó vállalatok és cégek nagy része a jóval fejlettebb északon helyezkedik el, míg a déli rész jóval fejletlenebb, és elsősorban a mezőgazdaságra támaszkodik. Az országhoz tarozik Szicília, Szardínia és 70 kisebb sziget is. Igen változatos felszíni formákkal áldotta meg a természet, hiszen hatalmas hegyei mellett ott van a Pó-folyó alföldes völgye, mely sűrűn lakott, iparosodott vidék. Északi határa mentén az Alpok láncai húzódnak, az Appenninek pedig az Alpoktól Szicíliáig az egész félszigeten végignyúlik. Az ország különlegessége, hogy egyszerre három aktív vulkánja van: a Stromboli, a Vezúv Nápoly közelében, valamint a Szicílián található Etna.

Az etruszkok voltak azok az első népcsoportok, melyek meghódították a félszigetet, valamikor a 12. és 8. század között Krisztus előtt. Lényegében eltűntek a hatalmas Római Birodalomban, egyetlen síremléket hagyva csak maguk után kulturális bizonyítékként. A kortársaik, az ősi görögök, néhány kolóniát létesítettek a déli tengerparton, melyek Magna Garecia néven ismertek és később ezek független városállamokká fejlődtek. Ennélfogva Róma az etruszk és görög kultúrákból fejlődött ki. Az első Római Köztársaságot Krisztus előtt 509-ben alapították, amely megteremtette az alapját a demokrácia dogmájának, a latin nyelv nyelvészeti rémképének és a világ egyik valaha látott legnagyobb birodalmának.

Ez az etnikai sokrétűség a 12. században kezdett megállapodni, amikor kezdetét vette a történelemkönyv következő nagy fejezete. Hatalmas versengő városállamok nőttek ki északon, amelyek vagy a pápát (a félszigeten belüli hatalom a pápai államokban öltött testet) vagy a császárt (általában idegen hatalom volt) támogatták. A városok és egy kereskedő osztály gazdagodása közvetlenül vezetett a kulturális fejlődéshez, melynek végeredménye a Reneszánsz kialakulása volt a 15. században. Festők, építészek, költők, filozófusok és szobrászok felülmúlhatatlan mesterműveket alkottak a városok közötti háborúskodás és az északi országok behatolása ellenére.

1861-ben kikiáltották az Olasz Királyságot. Az egység azonban nem tudta elrejteni azokat a hatalmas kulturális és társadalmi különbségeket, melyek különválasztották az iparosodott északot a szegény déltől. A következő évtizedekben a nemzet gazdasági válságokat és politikai botrányokat élt át, és így vészelte át Olaszország az első világháborút és vonult be a 20-as évek gazdasági válságába. Egy emlékezetes ügyetlen döntéssel a király arra kért egy Benito Mussolinit, hogy vegye át a kormányzást a fasiszta párt felügyelete alatt. Hitlerrel való kapcsolata komoly katonai vereséggel járt és a Szövetségesek invázióját eredményezte.

A háború utáni éveket megszínesítették a szélsőségek: az olyan terroristák, mint a Vörös Brigádok tagjainak szélsőséges tettei, a szélsőséges jobbközép politikusok, a szélsőséges gazdasági fellendülés, a szélsőséges korrupció és csalás a kimondottan magas helyeken. Olaszország parlamentje híres a botrányokról és lemondásokról, és emiatt Olaszország időnként kormányzás nélkül van és kimondottan kaotikus. (nu)