Nyomasztó csend a kisebbségi témákban

 

Azt elmúlt egy évben csend honolt a szlovák–magyar „fronton”. Míg 2006–10 között a kormánypolitika része volt a kisebbségellenes él, a feszült kétoldalú kapcsolatok, addig az elmúlt egy évben ezeket a témákat maximálisan hanyagolták. Sokan tartottak attól, hogy egyszerre lesz kormányon Orbán Viktor és Robert Fico, ám a két kormányfő kapcsolata eddig meglepően jó. Tavaly áprilisban a varsói V4-es csúcson találkoztak először, ahol mindkettejük bevallása szerint „tisztázták” a helyzetet, s kiegyeztek a modus vivendiben. Ennek lényege: nem foglalkoznak a két felet megosztó kérdésekkel (főként a kisebbségi ügyekkel) mindezek helyett pedig a két kormányzatot összekötő, nem konfrontatív jellegű – jellemzően gazdasági, infrastrukturális, uniós – kérdések kerülnek reflektorfénybe. Robert Fico kormányra lépésekor megígérte a status quo betartását: vagyis hogy nem nyúl az eddig elért kisebbségi jogokhoz. Ezt felemásan sikerült csak betartania, mivel nyomban a kabinet felállításakor megszüntette a kisebbségekért (is) felelős miniszterelnök-helyettesi posztot, később helyette egy ennél jóval alacsonyabb rangú kisebbségi kormánybiztosi funkciót hozott létre. Ezt a Híd politikusa, A. Nagy László kapta. A Smer egyben jelezte, nem zárkózik el az esetleges jogbővítés elől. Ez ígéret maradt, az eddigi egyetlen jogbővítő próbálkozás, a vasúti táblák kétnyelvűsítése ügyében sem sikerült előrelépést elérni – az illetékes közlekedésügyi tárca az elmúlt hónapok tapasztalatai szerint vakvágányra tette a kérdést. Így a biztos hivatalának szinte csak a kisebbségi kulturális támogatások elosztásának agendája maradt. A kormányfő megnyilatkozásaiban tartotta magát az ígért status quóhoz, csak egyszer tört elő belőle a „régi Fico”. A Matica slovenská februári ünnepi ülésén nekiment a hazai kisebbségeknek. Azóta sem tudni, egyszeri kisiklásról vagy tudatos taktikáról van-e szó. Fico igyekezett tisztázni a kérdést, ám csak egy meglehetősen ellentmondásos magyarázattal tudott szolgálni – bocsánatot pedig nem kért, csak többször is sajnálatát fejezte ki, amiért a kisebbségek „másként értelmezték” az elmondottakat, mint ahogy azt ő állítólag gondolta.