Nehéz dilemma előtt a britek a Severn folyó torkolatában

ÖSSZEFOGLALÓ

London. A világ legnagyobb árapály-erőművének megépítésével Nagy-Britannia olyan széndioxid-mentes áramforráshoz jutna, amely a szigetország energiaszükségletének öt százalékát fedezné. A kormány és ellenzék által egyaránt támogatott elképzelés azonban a környezetvédők heves ellenállásba ütközik.

A terv a Kelta-tengerbe ömlő Severn folyó egyedülálló adottságára épül. Ennek vizét a dagály naponta kétszer 15 méter magasra duzzasztva szorítja vissza a folyómederbe – apálykor viszont ellentétes irányban hömpölyög a hatalmas vízmennyiség a torkolatban. Ide, Bristol és Weston közé építenének egy 16 kilométer széles duzzasztógátat, benne óriási – 9 méter átmérőjű – turbinákkal. Utóbbiak összteljesítménye 8,6 Gigawatt lenne, vagyis annyi, mint hat atomerőműé. (Például a magyarországi paksi erőmű négy blokkja mintegy 1,8 GW energiát termel.) Az árapály-erőmű legalább 120 éven át szolgáltatna áramot anélkül, hogy egyetlen gramm szén-dioxidot bocsátana ki a levegőbe.

Egyébként ez a tervezet nem új keletű, már a nácik is gondoltak a megvalósítására abban az esetben, ha vereséget mérnek Nagy-Britanniára a II. világháborúban. Később a londoni kormányok is kacérkodtak az ötlettel, ám a negatív kimenetelű gazdaságossági számítások miatt rendre elvetették. Ma azonban, amikor az energiahordozók ára rekordmagasságba szökött, és a Föld légkörének védelme London szemében is prioritássá vált, sem a megvalósítás költsége (15 milliárd font), sem a nyolc évre taksált építési idő nem rettenti el az erőmű szószólóit. Közöttük van Gordon Brown kormányfő éppúgy, mint David Cameron, az ellenzéki konzervatívok vezére. A megvalósíthatósági tanulmány már készül, az előzetes döntés őszre várható. Műszakilag aligha merül fel akadály, hiszen francia földön, Bretagne-ban már 1966 óta zavartalanul működik a La Rance árapály-erőmű; ez ugyan jóval kisebb a tervezett brit egységnél, ám koncepcióját tekintve igen hasonló.

Azonban tucatnyi környezetvédő szervezet ádázul ellenzi a tervet. Azzal érvelnek, hogy az építkezés számtalan állat- és növényfajt, illetve egyedülálló élőhelyet veszélyeztetne. A környékbeli táj egy része tartósan víz alá kerülne, több tízezer gázlómadár veszítené el az élőhelyét. Sok halfaj pedig a magas gát miatt nem tudna felúszni a Severn felső szakaszán található ívóhelyéhez.

Nagy-Britannia nehéz dilemma előtt áll. Mi a fontosabb: olcsón és biztonságosan rendelkezésre álló, szén-dioxidmentes áramhoz jutni nagy mennyiségben, vagy pedig megőrizni egy Európában páratlan vizes élőhelyet?

Andrew Lee egykor a WWF-nek dolgozott (amely ellenzi az erőművet), ma már viszont Brown kormányfő tanácsadója környezetvédelmi kérdésekben. A Der Spiegel német hírmagazinnak nyilatkozva leszögezte: a prioritás ma a CO2-mentes energiatermelésé. Az élőhelyüket elveszítő fajokat más területekkel lehet és kell „kárpótolni”. „Igen nehéz döntések előtt állunk, rajtunk a világ szeme” – fogalmazott Lee. (MTI, ú)