Miért élnek rövidebb ideig a kelet-finnországiak?

Európa gazdag felében a finnek születéskor várható élettartama a legalacsonyabbak közt van. Egészségtelen életmódjuk csak részben magyarázza rövid életüket, az okok a történelemben gyökereznek.

Kelet-Finnország lakossága közismerten beteges. Szív- és érrendszeri betegségek terén világelsők, és kiugró arányban szenvednek cukorbetegségben, szkizofréniában, valamint depresszióban is. Bár a csecsemőhalandóság Kelet-Finnországban a világon az egyik legalacsonyabb, mire az emberek középkorúvá válnak, várható élettartamuk messze elmarad a többi európai ország lakosaiétól.

Az ország keleti részén, különösen az orosz határ közeli Savo régióban lakók rövid életének titka régóta foglalkoztatja a tudósokat. A probléma megoldásában sokat segíthet az a már csaknem 20 éve tartó kutatás, amelynek célja a gének és az életmód hatásainak feltárása.

Zsíros ételek, sok alkohol

A kelet-finnországi Savo lakói körében az országos átlagnál hagyományosan jóval magasabb az infarktusban elhunytak aránya. A jelenségre kézenfekvő magyarázatnak tűnik a finnek közismerten zsíros, kalóriadús étrendje, amely a hideg északi télben szükségszerűen alakult ki. A magas zsírtartalmú tej még most is mindennapos az északi nép asztalán.

Ugyancsak nem nevezhetők egészségesnek a finnek ivási szokási sem. Egy főre vetítve nem isznak olyan sok alkoholt, mint a franciák vagy az olaszok, de amit isznak – rendszerint tömény italokat –, azt általában egy ültő helyükben fogyasztják el, és azzal a céllal, hogy lerészegedjenek. Az egészségtelen étkezési és ivási szokások azonban önmagukban nem magyarázzák, hogy a finnek a többi európai népcsoporthoz viszonyítva miért betegeskednek sokkal többet.

Történelmi hagyaték

A válasz a kelet-finnországiak történelmében és genetikai izoláltságában rejlik. Az oroszok és a svédek közé ékelődött Finnország uralmáért a két nagyhatalom századokon át háborúzott. A kelet-finnországiak ennek a konfliktusnak az áldozatai. A XVI. században Gustavus Vasa svéd király megparancsolta a finn ajkú családoknak, hogy az ország déli és nyugati részéből a rendkívül gyéren lakott keleti részeket is népesítsék be, ütközőzónát képezve az orosz birodalommal szemben. A történészek becslése szerint 40-60 család kelhetett útra Gustavus Vasa király parancsára. Az alig lakott térségben már ennyi ember is jelentős növekedést jelentett. Az elszigetelten élő keleti közösségen belül házasságok köttettek, gyermekek születtek. Néhány generáción belül a közösség genetikailag is belterjessé vált, és a homogenitás évszázadokig fenn is maradt, mivel kevesen költöztek a régióba. Szinte mindenki rokona mindenkinek, bár erről sokszor fogalmuk sincs, hiszen a rokonsági kapcsolat gyakran 6-7 generációra vezethető vissza. (ng-online)