Kozmetikázott magyarországi szegénység

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavaly nyáron jelentette be, hogy megszünteti a létminimum számítását, mert az szerinte nem mutatja jól a szegénység helyzetét. A KSH 2014-es adatai szerint a magyar háztartások több mint harmada a létminimum alatt élt, ám azóta a hivatal kiderítette, hogy eddig nem a létminimumot mérték, hanem a „szerény megélhetés szintjét”. A Világgazdaság írta meg, hogy ha a KSH átáll az új módszertanra, akkor a létminimum alatt élők száma akár meg is feleződhet. Az eddigi 3,6–3,8 millióról legalább 1,2 millióval csökken a szegénységben élők száma csak a modellváltás miatt.  Ferge Zsuzsa szociológus a Népszabadságnak elmondta, hogy úgy látja, a távolság egyre nagyobb a legszegényebbek és a többiek között. Kolosi Tamás, a Tárki elnöke szerint a magyar népesség 25–30 százaléka (a felső középréteg) „él igazán” Európában, velük szemben igen magas a leszakadtak tömege. Eközben az Eurostat adatai is hasonló folyamatokról árulkodnak, miszerint 2008 óta 28,8-ról 31,7 százalékra nőtt a szegények és a kirekesztettségben élők aránya.