"Kis Adolf" és a neonáci banda

Nem engedi ezt egyrészt a három türingiai gyilkos által elkövetett, szörnyű bűncselekmények brutalitása, másrészt az a tény sem, hogy mindeddig hihetetlennek vélt, súlyos hatósági mulasztásokra derült fény. De a kijózanodást egy ideig nem teszi lehetővé a náci múlt kísértése sem, különös tekintettel arra, hogy Németországban évtizedek óta nem beszéltek annyit a "barna terrorról", mint most. Végül pedig a közvéleménynek, a politikusoknak és a hatóságoknak szembe kell nézniük azzal is, hogy az idegengyűlölet által vezérelt gyilkosságsorozat alighanem csak a jéghegy csúcsa volt, és az elkövetkező időszakban minden valószínűség szerint újabb, a szóban forgó neonáci csoport - vagy más hasonló csoportok -  számlájára írható, eddig felderítetlen bűncselekményekre derülhet fény. Mint ahogy a hatóságok azt sem tartják kizártnak, hogy az úgynevezett "türingiai trió" - azaz a három neonáci gyilkos - nem egyedül cselekedett.

A jól szituált polgári családból származó újfasiszták - egytől egyik türingiaiak - példátlan hidegvérrel gyilkoltak 2000 és 2007 között. Ez idő alatt nyolc németországi török és egy görög kisvállalkozót tettek el láb alól, végül pedig egy fiatal német rendőrnővel is végeztek, aki egy alkalommal igazolni próbálta őket. A hatóságok szerint erről tanúskodnak  a rendelkezésre álló nyomozati anyagok, mindenekelőtt a gyilkosok által használt fegyver, különböző dokumentumok, valamint egy DVD, amelyen a tettesek saját, az évek során elkövetett bűncselekményeiket magasztalják. Mindenekelőtt a gyilkosságokat, de néhány, ugyancsak külföldiek ellen elkövetett és számos sebesültet követelő terrormerényletet, továbbá néhány bank kirablását. Ami pedig a jéghegy említett csúcsát illeti, a legfrissebb értesülések szerint már azzal a 2008-ban Ludwigshafenben elkövetett  gyújtogatásos merénylettel is a csoportot gyanúsítják, amelynek során összesen kilenc török nő és gyermek vesztette életét.

Ennyit a magát Nemzetiszocialista Illegalitásnak nevező, három fős "bandáról", amelynek két tagja, egy 34 és egy 38 éves férfi november elején öngyilkosságot követett el, egy 36 éves nő pedig vizsgálati fogságban van. És itt jön a képbe "Kis Adolf", aki a hatóságok megbocsáthatatlan mulasztásainak megtestesítője. Hivatalos információk szerint ugyanis - Adolf Hitler nyomán - "Kis Adolf" volt a beceneve a hesseni tartományi alkotmányvédelmi hivatal egyik alkalmazottjának, aki a feltételezések szerint a gyilkosok cinkosa volt. Igaz, ezt még egyértelműen nem sikerült bizonyítani, az viszont bizonyított, hogy a szélsőjobboldali szimpátiájáról elhíresült hivatali alkalmazott épp a helyszínen tartózkodott, amikor a gyilkosok 2006-ban Kasselben az egyik török vállalkozóval végeztek. A "Kis Adolf" becenevet ismert vonzódása miatt éppen hivatali kollégái ragasztották rá, de ettől még a belső elhárítást nyugodtan szolgálhatta, és feladata állítólag éppen az idegenellenesség szemmel tartása volt.

A hesseni alkotmányvédő azonban csak egy a sok közül, akik a neonáci gyilkosok közvetett vagy talán közvetlen segítői lehettek. A német politika a sajtó és a közvélemény nem csupán a bűncselekményeken szörnyülködik, de megbotránkoztatónak tartja azt is, hogy a három tettes éveken keresztül akadály nélkül gyilkolhatott. Ráadásul a hatóságok már 1998-ban felfigyeltek arra, hogy veszélyes neonácikról van szó, de egy idő múlva abbahagyták figyelésüket, eltűnhettek, későbbi kézre kerítésük pedig fel sem merült. És ha november elején nem találják meg a két férfi holttestét egy kiégett lakókocsiban, nem sokkal később nem bukkannak rá ugyancsak kiégett lakóházukra, a fegyverre és az említett nyomozati anyagokra, Németország még ma sem tudna a gyilkosokról.

Szakértők szerint az alkotmányvédelem és a rendőrség által elkövetett mulasztásokhoz nem fér kétség. Ami az előbbit illeti, csődöt mondott a hivatali rendszer, amelynek szerves része a beépített ügynökök rendszere. A szövetségi alkotmányvédelmi hivatal - a tartományi hivatalok is - ugyanis a szélsőséges körökben, így a szélsőjobboldal táborában is hosszú idő óta számos beépített emberrel rendelkezik, a tervezett gyilkosságokra azonban senki nem hívta fel a figyelmet. Mint ahogy a rendőrség is éveken keresztül bottal ütötte a türingiai tettesek nyomát.
Mindez magyarázza, hogy Németországot sokkolták a történtek, és a politika a gyilkosságok nyomán több minden átértékelésére kényszerül. A merényletsorozat a német belbiztonság, illetve a terrorelhárítás csődjét jelentette, aminek nyomán az alkotmányvédelem és a rendőrség szerepe sok tekintetben felülvizsgálatra szorul. De legalább ennyire fontos a szembenézés azzal, hogy szakértők szerint az országban az elmúlt években lebecsülték a szélsőjobboldali veszélyt. A hatóságok elsősorban a szélsőséges iszlám, valamint a szélsőbaloldal fenyegetésére összpontosítottak, a "barna terrorfenyegetettségre" ugyanakkor a szükségesnél jóval kisebb figyelem irányult.

A politikusok pártállástól függetlenül most összefogtak a szélsőjobboldal ellen, és az összefogás élére Angela Merkel kancellár és Christian Wulff államfő állt. A kancellár szerint szégyen Németországra nézve, hogy mindez megtörténhetett, és a jövőben a szélsőjobboldallal szemben jóval határozottabb és következetesebb fellépésre van szükség. Az államfő szerint mindez - egyben pedig a történtek maradéktalan feltárása -  az ország múltból fakadó történelmi kötelessége is.

A konszenzus teljes ezzel kapcsolatban, mégis szinte helyrehozhatatlan az a kár, amelynek nyomán létrejöhetett. Az országot a már idézett szakértők szerint olyan csapás érte, amelyet hosszú ideig nem heverhet ki.