Kincsvadászat

Az amerikai védelmi tárca a biztonsági helyzetben lassú, de állandó a javulást lát. Maga Gates védelmi miniszter a legutóbbi NATO-értekezleten azt mondta, ha nem érnek el javulást, megszűnik a háború hátországi támogatottsága, a hadikoalíció 46 tagországának közvéleménye nem fogja eltűrni, hogy „patthelyzetben veszítsünk el fiatal katonákat”. A NATO védelmi miniszterei szerint továbbra is „nagyok a kihívások, a siker még nem garantált, de a fejlemények bátorítóak”. Abban egyetértettek, hogy még az év vége előtt el kell kezdeni a biztonságért viselt felelősség fokozatos átadását az afgán kormányerőknek. Ezzel négy alapvető baj van. Senki sem tudja, meddig húzódhat a dolog (5 év? 10 év?), nincs elég külföldi kiképző, nincs elég afgán jelentkező, a negyedik pedig maga az afgán kormány, Hamid Karzai elnök korrupt rendszere. Csak két dolog biztos. 1. Már az USA legszorosabb szövetségese, London is kiugrana ebből a háborúból: a britek elvesztették a 300. katonájukat is, ami sokkolta a közvéleményt, hiszen ekkora veszteségük még a falklandi háborúban sem volt. 2. Ez az USA leghosszabb háborúja, júniusban az afganisztáni hadműveletek a 104. hónapjukba léptek – a vietnami háború (1964–1973) „csak” 103 hónapig tartott.

Van két jó hír is. Hamarosan nemzetközi konferenciát rendeznek egy olyan pénzalap létrehozásáról, amelyből földet vennének, szakképzést és munkát biztosítanának a fegyvert letevő táliboknak. Az adományozó országoknak egy gondjuk van: tudja-e biztosítani a Karzai-kormány, hogy a pénzt arra használják, amire adják, vagyis nem lopják el. A másik jó hír: amerikai geológusok ezermilliárd dollár értékű ásványkincskészletet tártak fel Afganisztánban: rezet, kobaltot, aranyat, lítiumot stb. Az optimisták szerint Afganisztánból bányaipari nagyhatalom is lehetne, az ország el tudná magát tartani. Politikai elemzők úgy látják, a kincs a háborúban is fordulópontot jelenthet, a nemzetközi közösség már tud jövőképet kínálni az afgán népnek.

A felfedezés bejelentése után két nappal Karzai már Tokióban járt, ahol a bányászati lehetőségekről tárgyalt, hangoztatva: a kincs a háromszorosa is lehet az eredetileg becsült összegnek, s a kiaknázásban azok az országok vehetnek részt, amelyek eddig is nagyvonalúan támogatták országát. Kifejtette: az akkumulátor-alapanyagként használt lítium piacán országa olyan meghatározó szereplővé válhat, mint Szaúd-Arábia az olajpiacon.

A lényeg: megkezdődik az egyes országok, mamutvállalatok kíméletlen harca az ásványkincsért. Megerősödhet belőle a korrupt központi hatalom, gazdagodhatnak a helyi törzsi vezetők, s hogy mennyi jut belőle a nép „felemelkedésére”, azt a történelmi tapasztalatok alapján el lehet képzelni.