Két ország egy államon belül

ÖSSZEFOGLALÓ

Bármilyen ukrán választási vagy politikai térképet keresünk az elmúlt egy évtizedből, mindig hasonló kép tárul elénk, mint ami a csatolt ábrán látható: narancssárga nyugati és kék keleti rész. Hol az egyik, hol a másik oldal győz szorosan a parlamenti és az elnökválasztáson, az ország alapvető felosztása mindig ugyanaz marad.

Az ország megosztottságának történelmi és nemzetiségi okai vannak. Nyugat-Ukrajna jelentős része korábban évszázadokig Lengyelország, majd a Habsburg monarchia része volt, míg a keleti rész Oroszországhoz tartozott – így más civilizációs keretek között fejlődött a két terület. A nyugati részt az apróbb kisebbségeket – magyarok, lengyelek, fehéroroszok – leszámítva szinte csak ukránok lakják, míg a keleti országrészben többségben vannak az orosz anyanyelvűek. Egy részük egyébként csak 1945 után érkezett az akkori szovjet tagköztársaságba. Az eredetileg döntően tatárok lakta – őket 1944-ben deportálták, helyükre oroszokat telepítettek be – Krím félszigetet 1954-ben csatolták az orosz tagköztársaságtól az ukránhoz.

Az oroszokat és az ukránokat a 20. századi események is megosztják. Az ukránok szerint az orosz vezetésű Szovjetunió mindent megtett az ország eloroszosításáért, az 1932–33-as ún. holodomor – a sztálinista idők nagy szovjet éhínsége – az ukrán nép egyik legnagyobb katasztrófája volt: áldozatainak számát 6–10 millió közé teszik. Az oroszok ugyanakkor a II. világháború során a náci megszállók oldalán harcoló népes ukrán csapatokat emlegetik fel történelmi sérelemként. Emellett az oroszok Kijevet – az egykori Kijevi Rusz fővárosát – történelmük egyik legfontosabb városának tartják.

„Ukrajna már régen kettészakadt, és csak idő kérdése, hogy ennek a területi, közigazgatási és egyéb konzekvenciái mikor valósulnak meg a világ számára is látható módon” – véli Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke. Az elmúlt hetek során a tüntetők a nyugati országrészben sorban szállták meg a kormányépületeket, több helyen az ellenzék gyakorlatilag átvette a regionális irányítást.

Az ország szétesése ellen szól ugyanakkor, hogy nincs világos, mindkét fél számára elfogadható határ a „két Ukrajna” között. Emellett elemzők szerint az államot de facto irányító oligarcháknak sem érdeke a szakadás: ebben az esetben ugyanis a „nagyobb szemétdomb” helyett két kisebb maradna. A válás elleni érv az is, hogy Nyugat-Ukrajnának valószínűleg nem lenne kijutása a tengerre. Szakadás esetén a keleti rész feltehetően Oroszországhoz csatlakozna.

Hagyományosan a szakadás ellenzői közé tartoznak a nagyhatalmak is – ők főleg a térség további destabilizációjától, a válás precedensjellegétől, valamint a szakadást esetlegesen kísérő háborús helyzettől tartanak a leginkább. (MSz)