Hogyan viszonyuljon a NATO Moszkvához, Kijevhez és Tbilliszihez?

A NATO-tanácskozáson felül kell vizsgálni az észak-atlanti szervezet áprilisi bukaresti csúcstalálkozóján hozott döntést, miszerint Ukrajna és Grúzia, amely idővel majd számíthat a NATO-csatlakozásra, egyelőre nem kap meghívást a tagság "előszobájának" tekintett tagsági cselekvési terv (MAP) keretei közé. Ilyen meghívás most sem várható, de az Egyesült Államok, illetve több európai tagállam egymástól eltérően látja a hogyan tovább kérdését. Az amerikaiak szeretnék gyorsítani e két ország felkészítését, és a MAP megkerülésével, pusztán a NATO-ukrán, illetve a NATO-grúz vegyes bizottság keretei között is szívesen egyengetnék Ukrajna és Grúzia útját az észak-atlanti szervezetbe. Németország azonban - miként az Frank-Walter Steinmeier külügyminiszternek a tanácskozásra érkeztekor tett nyilatkozatából is kiderült - ragaszkodik a MAP megkerülhetetlenségéhez és ahhoz, hogy a MAP-meghívásról csak konszenzussal dönthessenek a tagállamok.
 
A NATO-külügyminiszterek mostani tanácskozásán várhatóan megnyitják az ajtót a NATO-orosz politikai párbeszéd felújítása előtt. E párbeszédet a nyár végén, az augusztusi orosz-grúz háború nyomán függesztette fel az atlanti szövetség. E tekintetben is vannak hangsúlybeli eltérések az amerikaiak és az európaiak nagy része között: Washington óvatosságra int, Berlin pedig - illetve most Brüsszelben Steinmeier - a párbeszédben való kölcsönös érdekeltséget hangsúlyozza. Jól tájékozott NATO-tisztségviselő hétfőn azt mondta az MTI-nek, hogy Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár is azok közé tartozik, akik normálisabb NATO-orosz viszonyt szeretnének. (MTI)