Franciaországban elszaporodtak a politikusokat is érintő bírósági ügyek

A Transparency International nemzetközi korrupcióellenes szervezetnek a korrupció érzetéről készült éves listáján 2006-ban Franciaország a 18. helyen szerepelt, tavaly viszont továbbsüllyedt a 25. helyre a vizsgált 178 ország között. Ezzel a nyugati országok közül Franciaország tekinthető az egyik leginkább korruptnak.

Eva Joly egykori vizsgálóbíró, jelenlegi Zöld-párti európai parlamenti képviselő egy 2005-ös elhíresült interjúban arra hívta fel a figyelmet, hogy "a franciák egészen mást gondolnak magukról, mint a világ róluk. Nem is gondolnák, mekkora árat fizetnek a félbemaradt vagy eltusolt bírósági ügyekért".

Miközben a sorozatos botrányok miatt a teljes politikai elit hitelessége kérdőjeleződik meg, a megvádolt politikusoknak eddig nem kellett komoly, letöltendő börtönbüntetéssel számolniuk. 

Februárban a Chiracéhoz hasonló fiktív foglalkoztatási ügyben a lille-i büntetőbíróság hivatali visszaélés vádjával 20 ezer eurós pénzbírságra ítélte a város korábbi polgármesterét, Pierre Mauroy volt kormányfőt.

Tavaly áprilisban a kilencvenes évek angolai fegyverszállításai kapcsán kenőpénzek elfogadása és orgazdaságban való bűnrészesség miatt egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a volt belügyminisztert, Charles Pasqua szenátort.

A Clearstream-perben egy évvel ezelőtt Dominique de Villepin volt miniszterelnököt azzal vádolta meg Nicolas Sarkozy államfő, hogy ő volt a lejáratási ügy "megrendelője". Az ügy - az egyhónapos médiapert követően - végül Villepin felmentésével végződött, de az ügyészség fellebbezése miatt folytatás várható.

Alain Juppé volt kormányfőt, jelenlegi külügyminisztert pedig 2004-ben 14 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték ugyanabban az illegális pártfinanszírozási ügyben, amelyben most Chiracnak is felelnie kell. Juppét hét évvel ezelőtt a bíróság egy évre el is tiltotta a politikai tisztségvállalástól. Ezt az évet egy kanadai egyetem oktatójaként vészelte át a politikus, ahonnan egyenesen a politikai élvonalba tért vissza. 

Juppéhez hasonlóan egyetlen megvádolt vagy elítélt politikust sem közösített ki a francia közélet. Talán azért, mert a közvélemény számára is egyértelmű, hogy az utóbbi időben a politikai élet szereplői egyre gyakrabban használják fel az igazságszolgáltatást a politikai rivalizálásokat követő leszámolásokra.

"Henteskampón végzi, aki ezt az egészet kitalálta" - hangoztatta például állítólag politikai körökben Sarkozy, amikor megtudta, hogy az ő neve is szerepel az utóbb hamisnak bizonyult Clearstream-listán, ahol pénzmosással gyanúsított közéleti személyiségek  szerepeltek. Sarkozy, már államfőként, feljelentést is tett riválisa, Villepin ellen. Kettejük  döntő csatáját már ügyvédjeik folytatták le a bíróságon.

Pasqua egyébként elítélése után rögtön ellentámadást indított, és azt állította: politikai körökben a köztársasági elnököktől (Francois Mitterrand, Jacques Chirac, Nicolas Sarkozy) a miniszterelnökökön át a pénzügyminiszterig mindenki tudott az illegális angolai fegyvereladásokról. 

A perben az ügyészség is azt az álláspontot képviselte, hogy egyes francia hatóságok tudtak a tiltott szállításokról, de a bíróságon a kérdést azért nem lehetett megvitatni, mert a fő vádlott, Pierre Falcone francia üzletember hallgatásra intette a per 41 többi vádlottját. Feltehetően azért, mert ő is, és Pasqua is abban hitt, hogy az ügy politikai és diplomáciai veszélyei miatt a bíróság nem fog súlyos büntetéseket kiszabni. Ehhez képest a két fő vádlott hat év letöltendő börtönbüntetést, a volt belügyminiszter viszont csak egy év felfüggesztett szabadságvesztést kapott.

Az angolai törvénytelenségek kezdetén, 1993 és 1995 között, baloldali államfője és jobboldali kormánya volt Franciaországnak. Azóta a Szocialista Párt új generációja már leszámolt a Mitterrand-érával, és néhány baloldali képviselő a volt jobboldali belügyminiszterrel együtt petíciót nyújtott be annak érdekében, hogy a Franciaországban nemzetvédelmi titoknak minősített fegyvereladásokról szóló dokumentumok nyilvánosságra kerüljenek. Ez azonban azóta sem történt meg.

A gazdasági jellegű politikai botrányok többsége ugyanis a nyolcvanas-kilencvenes évek nagy vihart kavart ügyeihez kapcsolódnak, amikor hatalmas csúszópénzek forogtak a háború után államosított nagyvállalatok, a cégvezetők, külföldi személyiségek és a gyengén finanszírozott pártok vezetői között.

A kilencvenes évek egyik legnagyobb korrupciós botránya a Total jogelődjénél, az Elfnél történt: az üzletemberek mellett afrikai államfők valamint francia jobb- és baloldali politikusok ellen is folyt eljárás, utóbbiak közül azonban senkit nem ítéltek el. A tajvani fregattok ügyére pedig, éppen a nemzetvédelmi titokra hivatkozva, a mai napig nem derült fény. (Mitterand kormánya 1991-ben adta áldását arra, hogy a Thomson-CSF francia hadiipari elektronikai cég hat fregattot adjon el a tajvani hadiflottának, s az ügyben állítólag milliós kenőpénzek cseréltek gazdát.)

Az úgynevezett Karacsi-ügyben - még pénzügyminisztersége idején - állítólag Sarkozy közvetített, akkor a Pakisztánnak eladott tengeralattjárók jutalékaiból utaltak vissza pénzeket az akkori jobboldali miniszterelnök, Edouard Balladur elnökválasztási kampányához. Erről legutóbb akkor esett szó a francia sajtóban, amikor Sarkozy - már elnökként - sajátos logikával egyszerűen pedofiloknak nevezte az ügyet firtató újságírókat, és közölte: elege van a vádaskodásokból.